2009. szeptember 25., péntek

Az a helyzet, hogy pisilni sem hagynak és mindenhol ott figyel A Kolléga Szeme

Volt már olyan, hogy épp pisiltem a vécén, amikor az egyik kolléganőm beszólt, hogy csibike, itt vagy?, persze, nem csibikézett, hanem a keresztnevemet kurjantotta bele a kisdolognak köszönhető pár perces, jól megérdemelt nyugalom kellős közepébe és nekiállt kérdezni-mondani. Haragudtam kicsit, mert nem vagyok olyan fontos ember, hogy pisilni se mehessek el, két percet kibír a legsürgősebb kérdés is, meg zokon vettem a keresztnevem hosszanti verzióját, mert hiába mondják szépnek és hiába fogadtam el, nem illik hozzám, ráadásul mindig szegény nagypapámat juttatja eszembe, ha rossz fát tettem a tűzre, a teljes keresztnevemmel vezette be az aktuális büntetés kinyilatkoztatását. A Szem ráadásul nemcsak a vécén figyel, a színházban is. Csütörtökön az egyik céges mél váratlanul arról érdeklődött, hogy tetszett tegnap a darab. Kistányérnyi szemeket meresztettem a középkék, Arial 10-esben megfogalmazott kérdésre. Sejthettem volna, hogy ha pont a színházban pont előttem ült pont az a lány, aki pont aznap pont a menzán pont előttem állt a sorban és pont nem kollégám, belefuthatok egy kollégába is. Felhívtam H.-t, elcsevegtünk a darabról, kiderült, hogy csak ő látott engem, messziről, illetve minket, kezdés előtt öt perccel épp siettünk a helyünkre, meg is jegyezte, hogy milyen szépek vagyunk, és hibátlan ruhaleírást adott rólam, és ugye tényleg egy magas, sötét hajú fiatalemberrel voltam. Igen, fiatal, bár idősebb nálam a párommal, vallottam be, remélem, emiatt nem égetnek meg máglyán, de nem elégedett meg ennyivel, csak rákérdezett, hogy a párom mit jelent, férjem-é vagy sem, én meg fanyarul vigyorogtam bele a telefonba, hogy fene a kíváncsi mindenedet, mi közöd hozzá, hogy ki ő nekem, mi a rákért nem elég a párom, morogtam magamban, aztán mondtam neki, hogy nem, nem a férjem, még, mondjuk, ezt az egy szót nem tettem hozzá, információból is megárt a sok. A színházról egyébként most az is beugrott, hogy nagy sietésünk közben láttunk egy lobogó hajú óriást a Thália előtt, két darab, háztömbnyi nagy fekete kutya caplatott mellette - és egy darab fekete macska. Először kóbor ciccnek véltük, igazán bátor kóbor ciccnek, néhány lépés után azonban kiderült, hogy Citromnak hívják és az ebekkel együtt őt is sétáltatja az óriás.

0 hozzászólás: