2009. október 18., vasárnap

Férfias játékok

A játékboltban mintegy tizenöt percen át törtök a fejünket négyéves unokaöcsém leendő ajándékán, ő, aki férfim meg én. Eredetileg bábfigurákban konkretizáltuk a meglepetést, a bábos állványnál azonban pillanatok alatt romba dőlt a tervünk, ugyanis hiányoztak az olyan alapbábok, mint a kutya, macska, malac, kacsa és társaik, valami zilált elefánt-, zebra- és kenguruféléből állt a választék, például ez utóbbinak volt erszénye meg az erszényében kiskenguruja, de szürrealista módon az erszény nem alkotta szerves részét, hanem tőle teljesen külön létezett, szóval, adott esetben a bal kézre szépen felhúzzuk az anyakengurut, a jobb kézre meg az erszényből leskelődő kengurukezdeményt és indulhat a szerepjáték. Nem bűvölt el a többi 'Ez vajon mi a fene lehet?' bábfigura sem, plusz nem értettem, miért mérik aranyárban, a minőségük abszolút nem indokolja. Miután fájó szívvel lemondtunk a bábos vonalról, kitaláltuk, hogy legyen tizenkét darabos kirakó, azokból a nagy kockákból többféle képet is össze lehet állítani, klassz, a kirakó témáját illetően azonban már érveket-ellenérveket ütköztettünk. Én az állatos kirakóra szavaztam, mert olyan aranyos volt rajta a nagytehén-kistehén és a nagyló-kisló csendélet, ő, aki férfim viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy most nem nekem veszünk ajándékot, hanem az unokaöcsémnek és a kisfiúknak nem aranyos játék kell, hanem férfias, ezért inkább legyen a dinós vagy az ezermesteres. Hiába vetettem fel, hogy a dinók teljesen idétlenül néznek ki a képeken, az ezermesternél meg hihetetlenül bugyuta az egyik élőre rajzolt jármű, ő, aki férfimet nem hatotta meg az érvelésem, az állatos kirakó kazalnyi kiscsirkéje sem, így unokaöcsémnek végül férfias kockákat vettünk. Egyébként a macsókirakó egyik képén nő ül a traktor vezetőfülkéjében, remélem, vér a véremből felnövekvén sem felejti el, hogy a lányoknak nem csak a konyhában a helyük, persze, azt azért majd idejében pontosítjuk, hogy ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy a nő dolgozik a konyhában és a traktoron is, a férfi meg kirakózik vagy ilyesmi. Az általam választott autós csomagolópapírral ő, aki férfim egyetértett, úgyhogy gyorsan lezártuk az ajándékvásárlást. Ami a kirakót illeti, mondhatom, telitalálat volt: Öcsém és nagymamám elmélyült összmunkában megpróbálta rekonstruálni az ezermestert és a traktoros csajt - huncut szemű unokaöcsém inkább velem birkózott, ez az igazán fiúknak való játék.

P.S.: ... és csimpaszkodj bele a nagynénéd nyakába, ahogy az enyémbe szoktál, és ugorj rá a hátára, és csavard ki a karját és kösd össze a hátán, imígyen szólott öcsém a fiához.

7 hozzászólás:

Béb írta...

No igen, a kor is számít, nem csak a nem. A 4 évesek még nem olyan macsók!
Mi múltkor hébót vittünk a Zember 6 éves unokahúgának. Szafaris: elefánt, zebra, zsiráf, oroszlán. (Az én javaslatomra.) Nagy sikere volt! Zember és a kiscsaj egész délután öntögettek és festettek. Zember még este is... :-P

ac írta...

pedig az elején még felcsillant a szemem, hogy kreatív bábkészítő poszt lesz :)

Thia írta...

Na, olyan hosszú kommentet írtam, hogy írom inkább emilben. :)))

Habkakukk írta...

Végre valaki nem Thomast vesz ajándékba, és másnak is örül, mint a "tómasz". Árulja el már valaki nekem, mi a fenét tud ez a vonat, hogy (szinte) az összes mai kisméteres meg van érte őrülve??????? ;)

Elf írta...

egészen szakszerűen neveli a gyereket :):):)

csibike írta...

Elf: Mármint arra, hogy engem kínozzon? :))

Habkakukk: Van, amikor azt kérnek a gyerekek, akkor azt kapnak, de gyakran mi találunk ki valami jópofát :) Nem ismerem Thomasékat, de a sztorik aranyosak, valószínűleg ez lehet az ok, meg az, hogy vonat :D

csibike írta...

Thia: Nézem :)

ac: Majd legközelebb :)

Pigi: Mi az a hébó?