2009. október 29., csütörtök

Főleg a fűtésszerelő lábujjairól

Végre megemelkedett a hőmérséklet a dolgozó- éspervagy gyerekszobában, ugyanis járt nálunk a fűtésszerelő, csak olyan másfél órát vártunk rá, ami határozottan kevés például a szobafestő és gányoló egyhetes csúszásához képest, vagy megemlíthetném a konyhabútoros több hónapot felölelő késését is, meg ugye akadt olyan villanyszerelő, aki el sem jött, szóval, egész jó tempóban érkezett a fűtésszerelő, csak kicsit morogtunk, ő, aki férfim meg én, de legalább volt időm elmerengeni azon a sarkalatos kérdésen, hogy levetessem-é a t. szerelővel a cirka negyvenhármasnak tippelt bakancsát, vagy engedjem be sárosan-vizesen a parkettára, arra a teljesen új parkettára, amire én még vészhelyzetben sem mernék pisilni, nehogy felpúposodjon. Végül csak egyetlen érvet tudtam felhozni a minimum negyvenhármasok lábonhagyása mellett, nevezetesen azt, hogy az ilyen szerelőmókusnak munkavédelmi szempontok miatt tuti éjjel-nappal hordania kell a koszos, ámde szuperbiztosra vasalt bakancsát, nehogy ráessen a mezítelen bütykére-tyúkszemére egy radiátor vagy ilyesmi, ha ügyeletes, talán még abban is alszik, ő, aki férfim is azt tippelte, hogy nem fogják levenni pusztán azért, mert előző nap suvickoltam tisztára a járófelületeket, a többes szám lehetőségétől egyből levert a víz, na, nem, négy, minimum negyvenhármas durva túlzás lenne a frissen takarított parkettán, még Murphytől is. Szerencsére másfél óra múlva csak egy szem fűtésszerelő csoszogott be a lakásunkba, rögtön a lábára néztem... és majdnem felröhögtem. Olyan ötven-hatvan között lehetett, a kockás inghez és a sötétkék nadrághoz ősz hajat, alkoholtól hevített orczát, gyöngyöző homlokot és borvirágos orrot viselt, a mezítlábán meg papucsot, azt a tépőzáras, elöl nyitott, szétcsoszogott fajtát, vastag, húsos lábujjai majdnem a földre lógtak ki a papucsból, sárgálló karomként próbáltak kapaszkodót találni a nagy semmiben, nevetséges volt és kicsit olyan abszurd, és már egyáltalán nem akartam, hogy a fűtésszerelő bármit is levegyen a lábáról, nesze neked munkavédelem, az. Nagyobbacska kalapáccsal a kezében mosolyogva tipegett egyik szobából a másikba, kiderült, valami pöcköt kellett volna ütögetni a fűtőtest tekerőbigyóján belül, nem a csövet, ahogy mi tettük nagy lelkesen, a szerelő elnéző tanárként jóindulatúan mosolygott a butácska nebulók (ezek voltunk mi, ő, aki férfim meg én) ügyetlen próbálkozásán, helyettünk is megütögette az összes pöcköt, tisztességgel, úgyhogy hála néki, lakásunk már-már forró égövi jellegzetességeket mutat, ergo a jövőben már nem két zokniban és három pulóverben írom a bejegyzéseket, juhhé.

P.S.: Egy másodpercre felrémlett bennem, hogy belemondom a borvirágos orrtól uralt arcába, hogy én meg azt tudom, hogy van németül a kalapács, de aztán nem szóltam semmit, minek, nincs értelme, meg azért is, mert még mindig ott volt a kezében a Hammer.

8 hozzászólás:

Elf írta...

örülj neki, ha a bakancsát vetetted volna le, milyen lábszag lett volna :):):) örülök hogy nem vagy mirelitcsirke már :D

Csillagvihar írta...

ah, a sültcsikken jóság! :)
amúgy nem vagytok egy súlycsoportban. Neked szükséged volt az ő pöckölési tudományára, viszont ő megél a te németismereted nélkül is. :D

Csili, régen csillagszemű írta...

pfff... papucsban mezítláb... :P
Az kész vicc, hogy eddig akármilyen szerelő volt nálunk, az fiatal volt és jóképű!!!:):P de komolyan... ezért kaptak kávét, teát, sütit... csak mosolyogjanak munka közben!

csibike írta...

Csili: Hol is laksz? :))

Csillagvihar: Ja, neki ez a szakmája, nekem meg nem, de erre az apróságra sem tértem ki :)

Elf: Nem gondolok bele, inkább nem :)

Csili írta...

Ha gondolod meghívlak egy isteni forrócsokira éppen amikor rossz a mosógép:P :DD

Salsero írta...

Húú, a szakik...én azt vallom, hogy inkább menjen egy kicsit LASSABBAN és NEHEZEBBEN, de ha én csinálom, akkor tudom, hogy JÓ, és olyan, amilyennek én szeretném.

csibike írta...

Salsero: Mi nem mindent tudunk magunk megoldani, sajnos :)

Csili: Ok, de azért direkt ne rontsd el ;)

Csigamami írta...

Csibe, én körülbelül évente 3szor járok vissza ehhez a bejegyzéshez! Ez nagyon nagy! Anno, mikor szültem ez volt az első amit visszaolvastam. :o)
Legjobb :o)