2009. október 20., kedd

A lét elviselhető rendetlensége

Ma korábban eljöttem kedvenc munkahelyemről, hogy a felugrunk egy kicsit előtt legyen időm rendszerű állapotba rázni a lakást. Nem túl gyakran csinálok ilyesmit, mármint csak azért nem tészem le előbb a munkalantot, hogy hazarohanjak takarítani, viszont most hétvégén nem akadt rá egyetlen szabad órácskám sem, már nem rémlik pontosan, mit is csináltam, de biztos fontosabb volt a porszívónál. Reggel még azt a tervet dédelgettem magamban, hogy gyöngyöt veszek a fantáziámban körvonalazódó nyakláncokhoz, délelőtt azonban lelki szemeimmel végigpásztáztam otthonunk helyiségeit, és mivel volt ott minden, szanaszét, egymáshegyénhátán és keresztülkasul is, ezért két fordítás között eldöntöttem, hogy majd holnap gyöngyözök, ma némi rendet kreálok. Mondjuk, A Rend nálam igen tág fogalom, persze, rendszeresen takarítok és ilyesmi, én, a két kezemmel, szeretem a tisztaság illatát-érzését, de ha nem sokszemélyes buliról vagy ünnepről van szó, simán belefér például, hogy felugrás esetén a festékeket és az ecseteket nem pakolom el az asztalomról, néhány mosatlan is maradhat a mosogatóban, meg a könyveket sem törölgetem át egyesével, mert úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki benéz hozzám, akár barát, akár családtag, ne az legyen a legfontosabb dolga, hogy a porcicáimat szemrevételezi, például. Soha nem értettem A Baromi Nagy Rend elvárását. Rossz ember vagyok, ha nincs ilyenem? Bélyeget kapok a homlokom közepére? Meg tudnám oldani, de nem látom értelmét. Minek pakoljam el az éjjeliszekrényről a könyveimet, ha olvasom őket? Csak azért, hogy a vendégeim elmondhassák, lám, csibikénél éber szemeink megállapították A Baromi Nagy Rend jelenlétét, még egy kósza könyv sem csúfítja el az összképet? Meggyőződésem, hogy a mosogatóban leledző bögrék ténye nem rombolja személyiségem varázsát, max. abban az esetben, ha mosogatásra kényszerítem a gyanútlan vendéget. Amíg t. vendég tiszta tányérból eszi a chilis sült csirkeszárnyakat és tiszta pohárból borozgat és tiszta kanapén ülve cseveg és tiszta vécébe pisil és hasonlók, addig rendről beszélünk, szerintem. Az is teljesen magától értetődő számomra, hogy a gyerekes családnál játékok dzsungelén kell átverekednem magam a nappali egyik sarkából a másikba, ha beleáll egy Pókember vagy egy legódarab a talpamba, hősiesen kioperálom és kész. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akiknél a nap huszonnégy órájában hibátlan rend uralkodik a lakásban, az a fegyelmezett, jajj, nehogy szem előtt maradjon ez meg az, vigyázzban sorakoznak a könyvek és az újságok, a szőnyeg rojtjai szigorú párhuzamosban futnak, minden a helyén és még sorolhatnám. Az ilyesmi távol áll tőlem, meg is hagyom a rend éber őreinek, részemről a rendes rendetlenségre szavazok, képtelen vagyok sterilizálni az otthonomat, inkább élek benne, mea culpa ésatöbbi.

11 hozzászólás:

roza írta...

A barátnőmnél voltam,akinek van egy egy éves leányzója,és hát gondolhatod,mi van ott :D Barátnőm,miután hírét kapta,hogy megyek,elkezdett gyorsan rendet rakni,aztán rájött:helló,hisz "csak" én megyek :):):)
És lám,nem tartottam rendetlennek.Igazad van,nem ezt nézem,hanem pl. azt,hogy mekkora örömmel és szívvel fogadtak...:)

Tabby írta...

Egyetértek Veled. Egy lakás azért lakás, mert ott lakunk. Ha rendet akarok látni, akkor múzeumba megyek.

Aliana írta...

ha túl nagy rend van, az már gyanús... lehessen látni, hogy élnek ott, az valakinek az otthona :)

Elf írta...

Nagy nagy munkámba telt anyámmal ezt megértetni, de ahogy öregszik egyre jobban sikerül :)Tán 2-3 éve annak, hogy pl hajlandó darált húst is venni, addig küzdött vele rendületlenül. Bár még nem az igazi, de alakul :)
Szerintem sem én vagyok a lakásért, hanem az értem...

Picike írta...

Pont ezen gondolkodtam egyik nap. Néha szégyellem magam, hogy nem mosogatok el és a kreatív cuccaim is elő maradnak. Párom anyukájánál mindig minden párhuzamos és steril. Örülök, hogy nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy egy kis egészséges kupitól még nem vagyunk rossz háziasszonyok. :-))

Béb írta...

Én a káosz vagyok maga. Tiszta káosz. A koszt nem szeretem, de pl amikor a Zember elpakolja a kanapéról az újságomat - amit olvasok - mert az már kupi, akkor morgok.
És nem várom el, hogy minden derékszögben és párhuzamosan legyen. Sőt! Utálok beágyazni! Van külön hálónk, ahol sosincs beágyazva. Miért? mert az a háló, oda amúgy sem kéne szerintem bemászkálni. De aki bemászkál és megjegyzi a beágyazatlanságot, annak visszajegyzem, hogy tán a hálóba nem illik bemenni. Ennyi!

Béb írta...

Amúgy Zember rendmániás: meg is mondom neki, h drágám tedd ki kérlek a zsinóros oszlopocskákat a nappali köré, mint a múzeumokban...

Habkakukk írta...

Béb: Zember nem Szűz jegyű véletlenül? Mert bár nem vagyok egy horoszkópmániás, de ez a rendmánia télllleg jellemző rájuk. Tapasztalatból beszélek én is:D

... és én is amondó vagyok, hogy a túl steril lakásban nem is érzi magát otthon az ember. A fürdő pedig kifejezetten otthonos, ha millió flakon van mindenfelé:D

Béb írta...

Habakukk: de, az az aszcendense. :-P
Tipikus...

csibike írta...

Habkakukk: Szűz a horoszkópom és látod, nem vagyok rendmániás :)) Nálam is van flakon :D

Pigi: Katonáéknál jellemző ez a rendmánia, fegyelem, nem? Vérükben van :)

Picike: A barkácsmunka felénél nem is lehet elpakolni, ugye? :))

csibike írta...

Elf: Ühhü, anyu nálam is nézelődött anno, meg megjegyzéseket tett, de aztán megkérdeztem, hogy azért jött, mert rám kíváncsi vagy mosogatni? :)

Aliana, Tabby: Én is így gondolom :)

roza: Ez így van jól :))