2009. november 5., csütörtök

Álmoskönyv

Álmodtam, egészen konkrétan A Könyvemről, ami úgy az enyém, hogy én írtam, mintha író lennék vagy ilyesmi, és álmomban kinyitottam, beszívtam a papír illatát, még friss volt, teljesen új, emlékszem, mosolyogva vettem a kezembe és boldogsággal simítottam végig rajta, éreztem a saját örömömet és a könyv súlyát, és az első mondata úgy hangzik, hogy "Az óvodában tulipán volt a jelem és zöld iskolába jártam.", géppel írt kecses fekete betűk a vajszínű papíron, felettük középen egy római egyes, talán első fejezet vagy történet, ki tudja. Ő, aki férfim úgy véli, ha éjszakánként egy mondatot olvasok a könyvemből, néhány évtized alatt be is fejezem a regényt, ami szerintem azért annyira nem rossz, igaz, nem egy Fejős Éva tempó, de kinek a mennyiség, kinek a minőség, ugye. Tudnám folytatni Az Első Mondatot, többféleképpen is, reggel annyi minden kavargott a fejemben. Olyan jó lenne, ha ma éjszaka elolvashatnám a másodikat.

Egyébként már nem akarok író lenni, mert minden boldog-boldogtalan blogger ilyesmit dédelget a fejében, úgyhogy én inkább kiválok a tömegből vagy majd nembloggerként vágok bele A Műbe. Ja, az óvodában tényleg tulipán volt a jelem és tényleg zöld iskolába jártam.

11 hozzászólás:

Vica írta...

Azért szólj majd, ha megjelent a könyv,, ahogy már említettem, tuti vevő vagyok rá.

Sokan akarnak írók lenni, sokaknak jelenik meg könyvük, de azért mindezeknél kevesebb embernek van igazán tehetsége hozzá... Teljesen egyetértek a kinek a mennyiség, kinek a minőség mondattal még az említett nőszemély tekintetében is, akinek a cikkei nem rosszak, de az a könyv, amit elkezdtem tőle, hááát... Elég annyi, hogy én nem tudtam befejezni sem.

Golden írta...

aki blogol, abban tuti van egy adag grafomán hajlam. Ez aztán kiválthat sok mindenkiben egy olyan érzést, hogy "írok egy könyvet". Mert manapság annyian írnak könyvet, hogy ha leejtesz egy új megjelenést, az biztosan egy reménybeli író lábaujjára esik. De a viccet félretéve... inkább ilyesmiben élje ki magát sok blogger, mert ahogy ezt már én is sokszor megfogalmaztam, az írás kiváló terápiás billentyűverés. Más kérdés, hogy a Nálad is felemlegetett "ifjú" hölgy "sikerét" én sem tudom mire vélni. Viszont ha ez az álmod teljesül, remélem lesz olyan nagy hírverése, mint az ő könyveinek, mert szívesen beleolvasnék (az övével ellentétben) :)

Csillagvihar írta...

lehet, hogy ma abbahagyom a blogolást...
:D

Aliana írta...

én sosem akartam író lenni, nincs tehetségem hozzá... :)

Csili írta...

Néha vannak pillanataim amikor elfog a vágy hogy írjak! Verset, vagy csak úgy sorokat... De félek könyvként nem mozgatná meg az embereket. Érzelmekről írnék! Ha lesz könyved akkor dedikálsz nekem egy példányt?:)
A blogomban nem merek sokszor leírni dolgokat, vagy mert úgy érzem hogy nem tartozik a sokakra, vagy mert úgy gondolom nem értik meg! Mintha kiadnám magam.

Salsero írta...

Nem értem, miért baj, ha ilyeneken töröd a fejed, illetve, hogy ezt éppen bloggerként teszed... Sőt! ha a könyv ilyen lesz, mint a blogod, akkor én tutira megvenném! :)

Majmóka írta...

Az én jelem is tulipán volt! :-))

Angela írta...

Ahhoz képest, hogy sokan dédelgetnek efféle álmokat, elég keveseknek jelenik meg könyve. Más könyvet írni, mint blogot.

csibike írta...

Doris: Ez így van, és nagyon sokszor a könyv megléte sem jelent semmit :)

Majmóka: És zöld suliba is jártál? :))

Salsero: Nem baj :) Köszi, de nem túl valószínű, hogy lesz :))

csibike írta...

Csili: Magadnak is írhatsz, ha kikívánkozik... :) Ha lesz, nagyon szívesen.
Van, akinek segít, ha papírra írja le, magának, csak úgy.
Ide én sem írok le mindent, sem időm, sem ingerenciám nincs rá. Innen továbbra is csak egyharmad csibikét lehet megismerni :)

Aliana: Annyi valószínűleg nekem sincs, hogy író lehessek :D

Csillagvihar: Mindjárt megnézem, abbahagytad-é... ;)

csibike írta...

Golden: Egyetértek :) Köszi, ha lesz, szólok :))

Vica: Oké :)) Könyvesboltban beleolvastam és tettem is vissza a polcra. Újságíróknak könnyebb dolguk van a könyvtémával, eleget láttak-hallottak, az nagyon jó háttér/téma tud lenni.