2009. december 26., szombat

Jelentés a karácsonyfa alól

Nos, az idei karácsony is bővelkedik "Ez jövő karácsonykor is legyen így!" és "Ez jövő karácsonykor inkább ne legyen így!" pillanatokban, utóbbira rögtön írok is egy példát: alig férek ide a géphez, ugyanis köztem és a laptop között feszül A Has, ami sajnos az enyém, tévedés kizárva, többször is lecsekkoltam, nagy és kerek, egy laza dobszólót simán le lehetne vágni rajta. Nem sorolom fel, mi minden került A Hasba dechuszonnégy és dechuszonhat között, jobb ez így mindenkinek, legyen elég annyi, hogy három nap alatt cirka kétheti fejadagomat sikerült beletolnom az orczámba, a részleteket borítsa a feledés jótékony homálya - borzadok én mások helyett is. A mérleg szó pedig mától tabu, magát a szerkezetet jól elrejtettem a cipősszekrény alá. Azt az aprócska részletet azért elárulom, hogy életemben először ettem a vadas marhát áfonyalekvárral és knédlivel (józan voltam), alig hittem el ő, aki férfim családjának, hogy ez a három így együtt nem malackodás, és sejted, ugye, hogy nem a knédli miatt csúszott fel a szemöldököm a homlokom közepéig. A triász nagyon finom egyébként. A gluténmentes kókuszgolyómról ezt már nem lehet elmondani, a spéci keksztekercspor miatt kicsit tömény lett, olyan torokmasszírozósra sikeredett és néha úgy tűnt, mintha homok csikorogna az ember fogai között. A t. családtagok azt állították, hogy borral/pezsgővel kimondottan jól csúszik (remélem, azért nem egészben nyelték le), úgyhogy talán mégsem merítettem ki a családon belüli erőszak fogalmát. Jövőre ezt a mutatványt kihagyom, igen, jól tippeltél.
Dechuszonnégy a mi napunk, ő, aki férfimé és az enyém, ez olyan szent és sérthetetlen dolog, a család összes többi részével a következő két napon ünnepelünk. Az ünnepi tervünk mindig nagyívű, ezt meg azt sütünk-főzünk, a valóságban azonban csak a minimum programig jutunk el, mert állandóan egymásba gabalyodunk - komolyan vesszük a szeretet ünnepét, na. Mivel ez a forgatókönyv annyira klassz, meg is beszéltük, hogy ha gyerekeink lesznek, előző este lepasszoljuk őket a nagyszülőkhöz és csak dechuszonnegyedikén este jöhetnek haza az ünnepi vacsorára meg az ajándékozásra, mi meg továbbra is szokásunk szerint szer készülhetünk a karácsonyra, hehe. Azért van egy olyan gyanúm, hogy ez a pár sor majd az 'Így néz ki, amikor csibike és ő, aki férfije habos-babos, rószaszín álmokat dédelget' címmel fog bevonulni a családi történelembe. Egyébként igyekszünk a lehető legjobban kihasználni a kettesben töltött időt, annak is megvan a maga varázsa, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez és semmihez. Nagyon meghitt és bensőséges karácsonyunk volt idén is, meg sokat röhögtünk.
A fánk szép lett, persze csálé, de szép, bár majdnem lemaradt róla a szaloncukor, egyszerűen elfelejtettük, hogy azt is szeretnénk rá. Dechuszonnégy délelőttjén zsákmányoltunk egy doboz meggyes-marcipános csodát, ezt a tételt kipipálhattuk. A díszekkel már nem volt ilyen szerencsénk, a költözésnél elkeveredett az arzenál fele és ez pont a faöltöztetésnél derült ki, így a kevésből alkottunk szépet - jó, ha van egy kreatív nő a háznál. (Itt most magamra gondoltam.) A többi függő-lógó izét majd jövőre előkotrom az ideiglenes raktárnak használt spájz mélyéről - vagy nem. Ööö... fogalmazzunk úgy, hogy időhiány miatt nem készült el a mézeskalács, a töltött káposzta és a forralt bor, kicsit sem bántuk, gondolhatod, a családozásnál pótoltuk a kimaradt ízélményeket, sajátot meg készítünk... valamikor. Jövőre talán össze tudjuk hozni még karácsony előtt, esélyt kap a dolog.
Jut eszembe, a dínótojás személyében hosszú órákig tartó, korosztályfüggetlen játékkal örvendeztettük meg a t. családot: szinte mindenki kapirgált kicsit a dínótojáson (a bal lába és a fél dereka az én régészkedésemnek köszönhető), úgyhogy családi szülésnek is nevezhetjük a kis foszforeszkáló dínóbébi világrajövetelét. Nem volt egyszerű mutatvány, aki kitalálta, annak a far fülét önteném gipszbe, nesze, vakard ki a cuccot a műanyag kaparóbizbasszal. Aztán olyan is volt, hogy a felnőttek kisajátították a gyerekactivity-t és a ragtapaszt, a copfot, a postást meg a homokvárat kellett elmutogatni, például. Közben elfilóztunk azon, hogy lehetne elmutogatni a sárgarépát. Merthogy a répa még oké, de hogy mutogatod el a sárgát? Mi kínai vonalon indultunk el, igen, meaculpa ésatöbbi. Összességében megállapítható, hogy a gyerekjátékokkal a felnőtteknek mondott gyerekek is igen jól el tudják szórakoztatni magukat. Megható pillanat meg az volt, amikor a hetvenöt éves nagymamám kibontotta az ajándékunkat és látta, hogy rejtvényújságokkal leptük meg. Hihetetlen öröm csillogott a szemében, libabőrös lett a karom.
Így a bejegyzés végén még az önuralmamat szeretném fényezni kicsit, úgyhogy elárulom, az anyósomnak megvettem a karácsonyi Andrea Bocelli cédét, mert szereti AB-t. Ahogy én is. De! Bírtam magammal és nem fejtettem le a cédéről a szuperbiztos csomagolást, pedig napokon keresztül evett a fene, hogy meghallgathassam. A karácsonyi listámra már nem véshettem fel és nem is vettem meg magamnak, mert a januári fizetés után terveztem, fájdalomdíj gyanánt, hogy könnyebben visszazökkenjek a mókuskerékbe. Tehát leküzdöttem a gyarló énemet és anyósomnak bontatlanul adtam át az ajándékát. Az Élet meg olyan, hogy előbb-utóbb rámosolyog a hétköznapi hősökre (értsd: rám), szóval, az egyik sógornőm az előzetes ajándékegyeztetések során elfelejtette megemlíteni, hogy ő is egy ilyen cédét szán neki, ott a fa alatt derült ki. És ki kapta a második cédét? Na, ki? Én, naná. (Anyósomnak veszek cserébe mást.) Így jutottam ahhoz a cédéhez, amire még cirka két hetet kellett volna várnom - ha épp nem zuhan be közénk a fűtésszámla, mert akkor többet. Mondjuk, a német nyelvű 'O Tannenbaum' fura Bocelli hangján, nekem egyből a bársonyba csomagolt smirgli jutott eszembe.

7 hozzászólás:

oximoron írta...

tovabbi boldogsagos-szerelmezos unnepet még sokatsokat!
:)

Gogo írta...

Csibi, komolyan, imádlak olvasni, egyszerűen annyira feltöltesz! Örülök, hogy szép karácsony volt és, hogy előbb sikerült szert tenni az AB cédére, mint egyébként :)további szép ünnepet bár ez már inkább 'csak' téli szabadság :)

Elf írta...

ó hát a felkészülés a karácsonyra testileg és lelkileg is nagyon fontos, úgyhogy szerelmezzetek csak sokat :):):) gyakorlat teszi a mestert... később úgysem nagyon lesz rá idő :):):)

roza írta...

Ezt nagyon jó volt olvasni :)
Egyébként nem is én lennék:amikor az a bekezdés jött,hogy "a fánk szép lett...",három soron keresztül azt hittem,valami fánk-csodát sütöttél,amire szaloncukor is kell :D:D:D:D

Csillagvihar írta...

:)
Bár nem úgy terveztük anno, de valami okból kifolyólag (lelki, pszichés, a sors úgy akarta), várnunk kellett 6 évet a nagyobbik gyermek megszületésére. Semmiért nem adnám annak az időszaknak a boldogságát. Őszintén bevallom, amikor időnként belesokkolódok a házasságomba, a mai napig azokkal az emlékekkekl regenerálódok.
A CD-hez jó szórakozást, a gömbölyödéshez elnéző mosolyt kívánok! :)

csibike írta...

Csillagvihar: Annyira borzalmas lenne, ha a mostani életszakaszunk csupán a 'várakozás a gyerekre' címkét kapná. Itt és most kell élni - és mi ebben jók vagyunk :) Simán el tudom képzelni, hogy amikor majd egyszerre üvölt x gyerek és a millió dolog közepette nehezen jut időnk egymásra, mi is a mából merítünk majd erőt.

roza: Egészségedre :) Igen, amikor leírtam, nekem is eszembe jutott, de bíztam bennetek, hogy a helyére teszitek a dolgot :)

Elf: Remélem, azért később is jut rá sok-sok idő :))

csibike írta...

Gogo: Örülök és töltekezz csak :)Bevallom, mindig meglep, hogy van, aki ezeket a hosszú szösszeneteimet is végigolvassa, hősök vagytok :))

oximoron: Köszönöm és hasonló jókat kívánok neked :)