Ma délután volt egy pillanat, amikor nyúltam a telefonért, hogy felhívjam A Barátnőmet, mesélni akartam neki valamit, de aztán félúton megtorpant a kezem, mert eszembe jutott, hogy ja, nem tudom felhívni, épp szül. Az Én Barátnőm. Szöszögtem tovább a melómon, közben meg azon vigyorogtam, mennyire hihetetlenül más hangsúlyt kapnak így az olyan dolgok, hogy például reggel majdnem fellökött egy idétlen tini, hogy a hidegfront éspervagy hó miatt le akar szakadni a könyököm, hogy végre péntek van és még sorolhatnám. Mindez jelentéktelenné vált, mert A Barátnőm hamarosan életet ad a kisfiának.
2009. december 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 hozzászólás:
óóóó
gratula neki :)))
Amikor láttam, hogy van itt egy hozzászólás, biztos voltam abban, hogy a tiéd, s lőn :)) Köszönöm, átadom neki.
Megjegyzés küldése