Piacra járni jó

Szeretem azokat a reggeleket is, amikor egyedül járom a zsongó piacot, kint csípős, hideg a levegő, kócos és álomillatú hajamat arcomba fújja a szél, a piacon színek és illatok és hangok kavalkádja fogad. Mialatt ő, aki férfim alszik, finom falatokat válogatok a hétvégére és hihetetlenül huncutnak érzem magam. Egy kicsi narancs, mandarin, körte, alma, némi dió, mák, mandula. Hétköznapi kincsek. Ráérősen válogatok, amit lehet, megfogok, megszagolok. Jólesik, örömöt okoz, és mindig valami ősi érzés sajdul meg bennem, jó lenne egy saját diófa, meg őszibarack- és meggyfa, és cseresznye és alma, szőlőlugas, paradicsompalánták, érett, mélybordó szemektől roskadozó málnabokor, illatos virágokkal teli kert. Télen hóember az ablak alatt, nyáron délutáni szunya a fák árnyékában kiterített pokrócon. Milyen jó lenne... A piacon vettem kovászos uborkát is, négy darabot, kóstolónak. Az illata fűszeres-füstös, talán egy leheletnyi fokhagymát érzek rajta, a többi megfejthetetlen titok. Szagolgatom a mélyzöld kovászos uborkát és mosolygok. Mennyei az íze, ropog a fogam alatt. A vicces hentes fiú meg nem bír magával, bámul és poénkodik, ha meglát, a zöldséges bácsi pedig aranyoskámnak szólít, és képzeld, a Csarnokban olyan tejet lehet kapni, ami tejízű és fölösödik, bámulatos, gyerekkoromban láttam ilyet utoljára. A füstölt sajtjuk maga a tökély, tényleg. A lángosost és a sültkolbászost elkerültem, vasakarattal, bármennyire is csábított az illatuk, karácsony előtti diétán vagyok úgy nagyjából mától, kell a hely a töltött káposztának, a rántott harcsának, a mákos bejglinek és a kókusztekercsnek.