2010. január 1., péntek

2009-ről röviden és hosszan (A rövidet vettem előre, mert jó fej vagyok így 2010 első napján is...)

Két-három hónappal ezelőtt gondoltam először arra, vajh mit mondanék 2009. december 31-én, ha megkérdeznék, milyen volt az elmúlt egy évem. Kíváncsi voltam, mit fogok érezni az utolsó napon. (A forraltborozás és a pezsgőzés mellékhatásait leszámítva, természetesen.) Mindegy, 2009-ben ki keverte a lapokat, kedvenc isteneim vagy a Nagy Manitu, kaptam ezt is meg azt is. Nos, hogy ne csigázzam tovább saját magamat (sem), lássuk.

Röviden:
Nem volt ez rossz év. Nehéz volt, sűrű és sokszor fájdalmas, mégsem mondanám rossznak. Jót tett, az biztos, talán azért, mert nekem valamiért időnként vissza kell zuhannom ahhoz, hogy megújulva-megerősödve felkészülhessek a következő nagy ugrásomra. Van, amikor évek telnek el nagyobb esés nélkül, 2009-ben viszont gyors egymásutánban zuhantam és mindegyik rettentően fájt. Néha csak kapkodtam a fejemet, annyi minden történt velem. Az Élet cafatokra tépte a saját forgatókönyvemet, pedig annyit dolgoztam rajta, basszus, a fecniket az arcomba vágta és gúnyosan-kihívóan vigyorogva nézte, mihez kezdek az általa kreált új, váratlan helyzetekben. Nem gyűlöl, dehogy, csak próbára tett, mert itt volt az ideje. Bár néha sokáig tartott, megtaláltam a megoldásokat és helytálltam - mindenhol. Büszke vagyok magamra.

Hosszabban:
Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy hónapokra bontva foglalom össze az elmúlt évet, de arra jutottam, ehhez most lusta vagyok visszaolvasni a blogomat. Jöjjenek inkább az elmúlt években megszokott legjeim, ímé.
Legkönyvesebb: 2009-ben is sokat olvastam, olyan harminc könyvet, nagy részük hihetetlenül vastag. ('Elégedetten megnyalja a szája szélét' szmájlit képzelj ide.) Néhány elkezdett könyvet nem fejeztem be, talán majd idén. Szuper az is, hogy tavaly végre jutott elég időm filmre, koncertre, színházra, mozira, nagy adósságom volt ez magam felé.
Leghosszabb: Ebben az új blogomban hajlok arra, hogy hosszabb bejegyzéseket írjak. Nem vágtam bele a 'Hogyan veszítsük el olvasóinkat?' c. projektbe, nem, csak így jön ki a lépés. Öregszem, azt hiszem. Meg szeretek írni, gondolom, feltűnt. Az meglepett, hogy a kommentelésetek áttevődött levélszintre, tartok is tőle, mert nem erősségem a folyamatos levelezés, de hát ti tudjátok.
Legmegrázóbb: Meghalt a kisbabánk. Csodálatos érzés gyereket várni, pokoli érzés elveszíteni. Rengeteg szeretetet kaptam tőletek abban az időszakban (is), és... köszönöm!
Legantiszociálisabb: 2009-ben visszavettem a pörgő-forgó énemből, begubóztam, a saját dolgaim megoldása sok energiámat emésztette fel, kevesebb jutott a barátokra, haverokra, társasági életre. Érdekes, hogy levélben gyakran kértétek a tanácsomat, azt hiszem, antiszoc állapotom ellenére sikerült helytállnom.
Legszánalmasabb: Exgályahelyi események. Nem tudom elmondani, milyen szabad vagyok március óta. Hihetetlenül jó érzés.
Legspirituálisabb: Pránanadi. Tögyö egészen különleges élményekkel ajándékozott meg. Mindig is intenzív belső életet éltem, nagyon jólesett újat tapasztalni ezen az úton, sokat segített.
Legeseménydúsabb: Új munkahely, új lakás, gyerek, csípőficam-gerincsérv, plusz még sok apróság. Ja, meg ez a blog is új. Szinte az egész életem a feje tetejére állt. Sorozatban jöttek az új helyzetek, sok közülük igazán jó, persze, csak nem bántam volna, ha közben szusszanhatok és gondolkodhatok kicsit, ez fontos egy Tűz-Kígyónak. Idén is nagyon mozgalmas évem lesz a horoszkópom szerint. Alig várom. (Nem.)
Legromantikusabb: A nyaralásunk, 2009-ben a Balatonon és Korfun. Tudom, még lógok a Nagy Nyaralás 2 utolsó epizódjával, mea culpa ésatöbbi.
Legédesebb: A forrócsoki. Teljesen rákattantunk, ő, aki férfim meg én. Nyáron a hideg banánturmixot sztároltuk.
Legfejlődőképesebb: Hihetetlen, hogy néha már igazán alkotok a konyhában. Én. A konyhában. Ráadásul örömmel. Néha csak úgy buzog bennem a gasztrovér. Azért ne gondolj extra dolgokra, nekem a sütik is nagy kihívást jelentenek, például.
Legtöbb: Bizsu és könyv, meg a mini elefántcsordám is kezd felfejlődni.
Legnőiesebb: Soha nem éreztem még magam annyira nőiesnek, mint 2009-ben. Kiteljesedtem vagy mi. Nem fenéktájt, hanem ruhailag és lelkületileg. Újabb részét fogtam meg csibikének, A Nőnek.
Leghasznosabb: A mosogatógép. Imádom. Végre nem kell elrejtenem taktikai okokból az étkészlet nyolcvan százalékát - miután használtuk, van, aki elmosogatja.
Legfájdalmasabb: A szeleburdiságom miatt összeszedett csípőficamom. Remélem, négy hét múlva aranykezű gyógytornásznénim kivégzi a maradék gyulladást is.
Legsírósabb: 2009-ben sírtam örömömben, bánatomban, fájdalmamban. 2010-ben csak örömömben szeretnék, hahó.
Legszebb: A kapcsolatunk. Az elmúlt évben is gazdagítottuk és erősítettük, ő, aki férfim meg én.
Legkitartóbb: Még soha nem fogyókúráztam, kipipálhatom ezt is a képzeletbeli bakancslistámon. Három hónap alatt kilenc kilótól szabadultam meg. Számomra fontos emberek szerint nem kellett volna, ezért néhányat visszaengedtem magamra nyár óta, jobb így nekem is.
Leglustább: Idén Tavaly nem fűlt a fogam semmi olyasmihez, aminek a megtanulásába energiát kell fektetni. 2009-ben nem voltam annyira szigorú önmagamhoz, ha nem dolgoztam, hagytam magamat olvasni, barkácsolni, szórakozni estébé, ahogy a normális emberek teszik. Nem törtem a fejem azon (vagy csak ritkán), hogy jajj, nem csinálok semmi fontosat (pl. munka, tanulás, munka, tanulás), mi lesz így a világmegváltással. Remekül kihasználtam a szabadságaimat és meglepő, de élveztem, hogy nem kell dolgoznom és nem kell tanulnom. Olyan, mintha erőt gyűjtöttem volna, ki tudja még, mire.
Legpirosabb: Tavaly lett piros bőröndöm, piros takaróm, piros ruhám, piros gyűrűm, piros nyakláncom, piros fülbevalóm, piros bugyim, piros szalvétám, piros virágom és még néhány hasonlóan nélkülözhetetlen piros egyebem. Akar velem valamit ez a szín, tuti.

Szóval, nem volt ez rossz év.

P.S.: Éjfél után kívántam, ő, aki férfim viszont szólt, hogy oké, őt kívánhatom, úgy egyébként meg fogadni kell az év elején. Hát, fogadtam. Őt is.

12 hozzászólás:

Elf írta...

tényleg jó éved volt, ezt azt leszámítva, de szerintem a legvégső érzés a fontos :)
és igen, szeretünk olvasni - jól írsz :):):)
még ennél is boldogabb 2010et kívánok neked!

Tabby írta...

(A Dögösvörös Cipő kimaradt az összegzésből.)

Mégegyszer BÚJJJÉK és írjál sokat, hogy nekünk is BÚJJJÉK legyen! :)

lexie avagy Melanie írta...

énis a dögösvöröst hiányoltam =D
boldog és szerencsés új évet kívánok nektek,Csibike a nő!

Vica írta...

Háh, nekem is a piros topán hiáyzott:) Még vissza is néztem, hogy biztosan átsiklottam felette:DDD

Boldogságos új esztendőt!

Névtelen írta...

most tévedtem a blogodra, nagyon tetszik :)

és hogy sikerült 9 kiló 3 hónap alatt? o_O

szorgosmano írta...

Boldog új évet kedves Csikken!Remélem idén és jó sokat olvashatunk téged!:)) Én még ezzel köszöntelek az új évben: http://www.cukormentes.eu/menu/termekek/slides/P1010502.JPG

csibike írta...

szorgosmano: Köszönöm, neked is boldogat :) Jól néz ki.

Névtelen: Köszönöm :) A 90 napossal.

Vica, lexie/Melanie, Tabby: Hogy nektek milyen jó a memóriátok :)) Azt hittem, írtam, de aztán láttam, hogy tényleg nem neveztem nevén. Majd elnézést kérek tőle :)
Hasonló jókat kívánok nektek is.

csibike írta...

Elf: Köszönöm :) Azt kívánom neked, amit szeretnél, és drukkolok, hogy sikerüljön.

Elf írta...

köszönöm :)

Meggi írta...

Üdv az Újévben!:) Kívánom neked, hogy ami hiányzik az Rád-Rátok találjon.. Hiszem, hogy a sok fájdalom, és nehézség erősít is egyben.. Új év Tiszta lap.. Ehhez kívánok Jó munkát, kitartást és sok vidámságot, és sok írást:))

csibike írta...

Én meg neked minden jót :) Kell a fájdalom és a nehézség, egyetértünk, csak most inkább jöjjön valami jó dolog :))

Meggi írta...

Egyetértek!:)) Ami azt illeti én is felhúztam a szél és ütésálló dzsekimet:) a 2010 akkoris jobb lesz!!!!!!!!!!