2010. január 16., szombat

Megtisztítottam az elmémet, bár lehet, hogy nem kellett volna

Tésztafőzés közben megégettem a bal csuklómat. Összesen kétszer. Már az első fájdalomhullámnál azt gondoltam, hogy mégiscsak ő, aki férfimnek kellett volna főznie az ebédet, mondjuk, rendelhetett volna pizzát a Don Pepétól. A második adag forró gőznél ugyanezt gondoltam, de akkor már rég nem volt visszaút, megadóan főztem tovább a tésztát, meg kevergettem a darált húst. Makaróninál az utóbbit dinsztelt hagymára szoktam dobni, megpirítom, fűszerezem, aztán összeforgatom a tésztával. Ez a lebutított és nem igazán autentikus (viszont finom) 'makaróni' ilyen jokerkaja nálunk, bár ahogy a sebesüléseimet nézem, nagyon sajnálom, hogy például nem vajas kenyér a jolly joker. Természetesen a hagyma fele leégett, úgy kellett kimenekítenem a használható darabokat. A fűszerezésnél beszippantottam némi borsot, épp javában örültem, hogy sikerült magamban tüsszenteni és nem a nyögvenyelősen készülő ebédben tettem kárt, amikor is a tüsszentés lendületétől bevertem a fejemet a szagelszívóba - a szemüvegem Mariana-árkot vésett az orrnyergembe. Már ébredés után annyira éreztem, hogy ma kivételesen semmit sem kellene csinálnom, egyszerűen nem vagyok gyakorlati dolgokra hangolva. Szerintem mindenről a grapefruit fürdőgolyó tehet, de lássuk csak sorjában az eseményeket. Hála a hétközbeni hajtásnak, péntek délelőttre alig maradt munka, ami adódott, azt humorizálva-beszélgetve oldottuk meg a kolléganőmmel. Jókedvemet nem tudta elrontani, hogy a menza egyetlen kívánatos fogása a karalábéfőzelék volt, nagyon leleményesen málnás étcsokival vigasztalódtam. A délután és az este remekül sikerült. Először barátnőztem, M.-mel és E.-vel órákon át csevegtünk, például a kismamák kommunikációját is boncolgattuk és megállapítottuk, hogy a habos-babos ömlengések helyett sokkal jobb, ha a kismama rokonaink-barátnőink őszintén beszámolnak az anyaság nehéz pillanatairól is, nem kell takargatni, szégyellni a fáradtságot, kimerültséget, őrültekházát, kétségbeesést, ilyesmit. E. távozása után M.-mel még lelki utakon jártunk kicsit, az nekünk nagyon jó, aztán ő, aki férfim elvitt vacsorázni a kedvenc helyünkre. A harcsahalászlé és a göngyölt csodák után egy-egy desszertet is bevállaltunk, mert tudunk élni, bár hazafelé csak óvatosan bújtunk össze a metrón, nehogy nyomjuk egymás hasát. A vanília fagyival kísért rétes fölött elégedetten állapítottam meg, hogy ez megint egy tökéletesen boldog nap és nagyon tudtam értékelni a jó dolgomat az elmúlt két hét mókuskerekezése után. És itt jön a képbe a fürdőgolyó, ugyanis határozottan úgy véltem, hogy így a nap utolsó előtti mozzanataként el bírnék viselni egy kellemes habfürdőt, hiába vagyok zuhanypárti. Azt írták a tájékoztató lapocskára, hogy a fürdőgömb csökkenti a fizikai és mentális fáradtságomat, meg azt is, hogy felvidít és megtisztítja az elmémet. Nos, fülig ért a szám, fel voltam dobódva, vagy mi, ezen a vonalon nem szorultam támogatásra, viszont valóban fáradtnak éreztem magam, úgyhogy a vízbe dobtam a csodagolyót. Teljesen jól ellazultam a Limoncello színű fürdőlében, a nap utolsó mozzanata után pedig már egyáltalán nem kellett noszogatni, hogy aludjak. A reggeli délelőtti ébredésnél kezdett gyanús lenni, hogy egy árva gondolat sincs a fejemben, nem zakatolnak a fogaskerekek, béke van és nyugalom. A grapefruit golyó annyira kisöpört mindent az elmémből, hogy a makarónikészítés is nehezemre esett, valahogy nem tudtam ráhelyezkedni a gyakorlati élet síkjára. Hát, így történt. A nap jó híre, hogy a vegytiszta elmémmel azért nem zacskóstul főztem ki a tésztát.

7 hozzászólás:

Csigamami írta...

ez olyan Csibes volt :o))))) Rajtatok elem ki manapsäg minden szexuälis fantäziämat... Persze sajna csak verbälis sikon, de igy is nagyon jo... Ilyenkor többnxire pär perc utän arra eszmelek, hogy az irigysegtöl zöldre szinezödött fejemböl csak bambulok magam ele es azon tünödöm, hogy hmmm, de jo lenne määäääääär. Na nem baj, meg pär napig olvasni kell titeket...

csibike írta...

Ööö... mit élsz ki? :)

fuckinsuperhero írta...

Úristen....
*földön fetreng a röhögéstől*

CSibike, a blogod eszerint a szex alternatívája.
Nos.
Khm.

*még jobban röhög*

Ja, a fehérhasú békák teljesen bepörgettek engem is szexuálisan:D

Elf írta...

még jó hogy nem használok fürdőgolyókat, nekem az agyam anélkül is néha tökéletesen kiürül :)

csibike írta...

Elf: Pedig jó móka :)

fuckinsuperhero: Ebben a bejegyben csak egy icipici utalás volt, semmi más, előtte meg gumicukor és fitymaszűkület, szóval, egyelőre nem értem :)

Negra írta...

napja sírok, de most kivételesen pár percre a röhögéstől.
Olyan jó néha zizzentekbe akadni! :D
Köszi az élményt, és az önigazolást, hogy nem vagyok egyedül a földön, aki néha nem teljesen komplett.... :D

csibike írta...

Egészségedre és ne sírj :)
Egyre többen vagyunk, szerencsére :D