2010. március 8., hétfő

Egy illúzió mínuszban talált rám a hétfő reggel

A veszélyeztetett terhességből fakadó kényszerpihenő pozitívumai között talán harmadik helyen örültem annak, hogy ha nem kap el a rosszullét vagy az álomkór, idén végig tudom nézni az Oscart, és például nem kell hatalmas bőröndök övezte véreres szemekkel meg alváshiány miatti kásás aggyal dolgoznom, illetve úgy tennem, mintha dolgoznék. Az elmúlt évek figyelmeztető jelei ellenére is egészen ma hajnalig élt bennem az a gyerekkori élmény, hogy az Oscar-díjátadó valódi filmünnep gyönyörű éspervagy tehetséges nőkkel-férfiakkal, jobbnál jobb filmekkel, olyan színvonalas, látványos, szemkápráztató produkciókra épülő show, amely után a legkritikusabb ínyencek is megnyalják mind a húsz ujjukat, sőt, a szomszédéit is. A várva várt magyar közvetítésekhez anno hozzátartozott Albert Györgyi vagy Balázsy Panna kiejtése, amerikaibbnál amerikaibb módon nevezték néven a képernyőn felbukkanó színészeket és színésznőket, az angolul (sem) tudó pórmagyarok jókat röhögtek rajtuk, meg egy csomó mindent nem fordítottak le a gála házigazdájának poénjaiból, de ez nem fájt senkinek, a műsor jó volt és élvezhető, a vigyázó szemeit Hollywood fényességeire vető filmrajongó bőven kapott a sóból és izgatottan-türelmesen várt a következő évi haccacáréra.
Idén Csirkerózsika kénytelen volt felébredni álmából: ami volt, elmúlt, a jelen Oscarjánál talán még egy Sas-kabaré is izgalmasabb, úgy tűnik, Hollywoodban kihaltak a poéngyárosok és a showműsorhoz értő korpuszok. Helyettük hol kínosságba, hol unalomba fulladó rétestésztát kap az a kis lelkes (értsd: én), aki végigszenvedi a gálának csúfolt színvonaltalan röpke négy órát - hajnalban. Jó csirke holtig tanul, tartja az ősrégi bantu közmondás, meg a rossz is. Kálváriámat sikerült azzal tetéznem, hogy a német PRO7 élő közvetítését néztem, amit cirka húszpercenként teledobáltak ugyanazzal a három-négy reklámmal, a heti filmelőzeteseket hajnal hatra már kívülről fújtam. Azért a legjobb egy órát is a német adónak köszönhettem, ugyanis a közvetítés előtt a csatorna ügyese sorra készítette az interjúkat a vörös szőnyegen vonagló vonulgató gigamegaszupersztárokkal, és oké, hogy előre megkapott kérdések meg ilyesmi, de legalább  a díjátadónál érdekesebb volt.
Rengeteg hasznos megállapítást tettem az idei vörös szőnyeges elvárásokkal kapcsolatban, jól jön, ha egyszer színészkedésre adom a fejemet. Például színésznőként az számított igazán trendinek, aki anorexiásan vékony (ha mutatóujjal megnyomod a mellkasát, garantáltan behorpad, az ujjad meg kijön a hátán) és soványsága okán lófejű, a derékszűkössége úgy negyven centi körüli, szúnyogcsípésnyi a melle vagy nincs is, legalábbis a testén nem látható, a légzésképtelenné amortizáló ruhában csak pingvinszerű tipegésre képes, haját visszafogott-szerényre fésülve kibontva hordja, egy vastagabb fürtöt az egyik vállán átcsapva. Csóri Sarah Jessica Parkernek senki nem szólt az idei trendekről, vagy egyszerűen csak utálja a fodrásza és a szolisa: előbbi valami bazinagy malomkereket tekert a fejére és elnevezte frizurának (egyből Timosenko fonottkalács haja jutott eszembe); utóbbi meg az önbarnító helyett önnarancssárgásítóval fújta be a művésznőt, korrekt sütőtök színt kapott, ha Halloween lett volna, talán töklámpássá faragják. Kétségtelen, hogy az Oscaron a legnagyobb az egy főre jutó botoxinjekciók száma. Harminc-harmincöt felett szinte mindenki botoxpartikra jár, egy normális homlokráncolást vagy kacsintást nem láttam a sztároktól, de még fejfordításnál kificcenő nyakráncot sem, gondolom, a filmforgatásokon szerencsétlen sminkesek vért izzadnak, hogy átlagemberi, érzelmeket tükröző arcot pingáljanak rájuk. Koruknak megfelelő ráncmennyiséggel sem kedvelném kevésbé Michelle Pfeiffert vagy Robin Williamst vagy Barbara Streisandot, bár nyilván nem az én szimpátiám befolyásolja a gázsijukat. (Nyilván.) Helen Mirrenen viszont akadt némi ránc, gyönyörű nő ebben a korban is. (Alec Baldwin meg a kivasalt fejű, mimikamentes öregek mintapéldánya.) Gabourey Sidibe látványa elborzasztott, nagyon sajnálom, az ennyire kövér embereket szívem szerint orvosi felügyelet alatt fogyasztanám le, elsősorban nem esztétikai, hanem egészségi szempontok miatt. Jó, így is remek színésznő lehet, de senkinek nem jutott eszébe, hogy azért mégis...?
Az Avatar és a Bombák földjén díjháborúja hidegen hagyott, nem láttam egyiket sem, ez az Avatar esetében szentségtörésnek számít, tudom, dobhatjátok a kavicsokat. Meglepett volna, ha az Avatar lesz a a legjobb film, gondolom, a kék rajongók gyászt öltöttek - átmázolták magukat feketére. A zseniális Christoph Waltzra és a zseniális Meryl Streepre voltam kíváncsi. Waltz legjobb mellékszereplő Oscarját borítékoltam, a Becstelen brigantykban kiválóan és még annál is jobban játszott, a filmet azért miatta sem nézem meg még egyszer, Tarantino nem az én világom. Streep a buli végén került sorra, úgyhogy böjtöltem pár órát. Nem igazán bíztam az Oscarjában, olyan klasszik akadémiás megoldásnak tűnt, hogy azt a Sandra Bullockot díjazzák, aki végre életében egyszer valami színvonalasabbat, tőle szokatlant nyújt (majd a moziban megnézem, valóban így történt-é). Kíváncsi vagyok, mit kell alakítania Streepnek ahhoz, hogy Oscart kapjon. Haljon meg és egyből odaadják neki az életműdíjat? Nem mellesleg ő is ránctalanul, mínusz tizenöt évvel érkezett a gálára, morr. A legjobb női mellékszereplő Mo'Nique-ot nem ismerem, ezért inkább azt említem meg, hogy a szinte sokkot kapott Kathryn Bigelow a rendezői és a legjobb film Oscarját úgy fogta, ahogy vizes vödröket szokás lógatni. George Clooney látványos morcogása vicces volt, gyilkos pillantásokkal méregette a rajta poénkodó Steve Martint és Alec Baldwint, eszembe sem jutott, hogy ha a vén róka Jeff Bridges nagyot alakított, akár ő, akár Colin Firth Oscart kapjon. Firth és Bullock jelölése egyébként meglepett, középszerű színészeknek tartom őket, de ez is csak annyit jelent, hogy mindenkiben szunnyad valaki, remélem, bennem most egészen konkrétan a már sokcentissé nőtt leendő elsőszülöttünk.    
Mivel a show és a házigazdák poénkodása elmaradt, mármint a szórakoztató rész, megpróbáltam a ruhakölteményekkel vigasztalódni. Hát, ruhakölteményekről csak kivételes esetben lehet szó, hirtelen egy sem jut eszembe, az ízlésesebb és izgalmasabb cuccok is csak max. a néhány soros versike kategóriába esnek, fogalmam sincs, miért nem evidens, hogy egy ilyen dzsemborira az ember sztárlánya kizárólag a legszebb estélyit ölti magára, ha már előtte halálra botoxozza-plasztikázza-diétázza magát, hogy mutasson valahogy a szőnyegen. Némelyik köszönőbeszéd is kínosságba hajlott, soha nem értettem, miért kell boldog-boldogtalannak megköszönni a díjat, szerintem volt olyan, aki még a pedikűrösének és az orrszőreltávolítójának is hálát rebegett, ejjj.
Összességében unalmas és üres volt az Oscar-gála, jövőre kihagyom.   

11 hozzászólás:

RneIcus írta...

jövőre már csak azért is kihagyod, mert az elsőszülötted jóvoltából elképzelhető, hogy igen sok átvirrasztott éjszaka lesz már addigra a hátad megett és cseppet sem fogsz kívánni még egyet :)

Vica írta...

Bár a kis egyévesünk miatt én sem mostanában voltam moziban, az Avatarra elmentem Hugicámmal, nehogy valami óóóóóóriási dologról lemaradjak. Lehet, hogy az Akadémia megszánt, ezért nem oda mentek a fontosabb díjak, mert bizony kardomba dőltem volna, ha úgy történik (ide is jöhetnek a kövek). Lehet, hogy technikailag mindent beletettek, de amúgy egy felejthetőnél is felejthetőbb sztori, sablonos alakításokkal. (szvsz).

Ami a ruhákat illeti... A Maria Carey-nek miért nem szólt valaki, hogy úgy néz ki abban a ruhában, mint aki éppen nekiment egy üvegajtónak??????

maris írta...

állítólag ez volt eddig a legunalmasabb oscar. pech. :)
Sandra Bullock felett pedig nem tudok napirendre térni. bár nem láttam a filmet, de meglepődnék, ha nem a szokásos lelkibajos, enyhén debil nőlény formát hozná. mást még nem láttam tőle.

Zsuzsa írta...

Azt hiszem, én még soha nem láttam egy Oscart sem, igaz, már tíz éve nincs tévém, de ezek után nem sajnálom, hogy ezt kihagytam.
Amúgy Merylnek 2 Oscar-ja van,
az életműdíj ráér még, nem?

Picike írta...

Egy jó kis alvás néha többet ér! :-)) Mondjuk lehet, hogy jövőre kötelező jelleggel nézed meg, mert majd a baba nem hagy aludni. :-))

Elf írta...

nekem az avatar nagy csalódás volt, annyira nem voltam oda érte, bullockot meg szeretem, a málna is az övé lett idén... és annyira sose érdekelt az oscar, hogy miatta fennmaradjak :)

csibike írta...

Elf: Az Avatar kapcsán eddig én is csalódásokról hallottam, a látványt mindenki dicséri, a sztorit viszont gyengének tartják :)

Picike: Évente egyszer ki lehet bírni :)

anyjuk: Ha valaki cirka húsz évvel ezelőtt kapott két Oscart, attól minden további nélkül kaphatna még bármennyit, főleg akkor, ha durván tizennégy-tizenöt Oscar-jelölés esik az elmúlt két évtizedre :) Ez a buli reményeim szerint nem arról szól, hogy ha van már egy-két díjad, nem kaphatsz többet.

csibike írta...

maris: A bejátszások alapján nem azt a formáját hozza :)

Vica: Megnyugodtam, hogy azért kisgyerek mellett is el lehet menni moziba :)

RneIcus: Nagyon valószínű, bár ha nyűgösködik, előfordulhat, hogy leülünk Oscart nézni :))

Csigamami írta...

:o)

Märcsak ezertis kihagyod, mert ebben az idöbenörülsz majd ha aludhatsz ;o) akkoris ha a kisvöcsök ätszunyälja az ejszakät... mert a napot ugyi nemfogja.... (vagy forditva...)
Az Avatart enis nem lättam, mert nem az envilägomkategoria. Bullockot, viszont kifejezetten kedvelem :o) Ugyan, hogy mi olyat alakithatott, amiert oscar is jär?!? nekem valahogy az a röfögösen röhögös, läjtos delutäni purparle szinekben fellepö mackosajt... az oscart nem lättam, mert en idegbeteg leszek a folyamatos reklämblokkoktol, ezert pl filmet sem nezek teveben... idegesit....
na meg szivesebben aludtamis.
amugy meg az elmenybeszämälod jobban tetszett, mint bärmi mäs tudositäs ;o)

Niki írta...

Valaki homályosítson fel, hogy Bullock melyik filmért kapott Oscart?Egyébként a beszámolód fantasztikus volt, nagyon jól mulattam rajta, és nem sajnálom, hogy kihagytam!

Gogo írta...

"Csirkerózsika" - édesistenem :D
az egyik unalmas egyetemi előadáson olvastam ezt el, már a Csirkerózsikánál elszakadt az a bizonyos cérna. úgy röhögtem, majd kiestem a padból... köszi, megint :) (plusz, a tudósítást is, nehéz az egyetemista lét, nem tudok fent maradni soká')