2010. május 7., péntek

Majdnem kicsináltam az 'u' betűt

Ő, aki férfim jól viseli a barkácsolós hobbimat is, pölö nem zavarja, ha az étkezőasztalon terítem szét a száradó műveimet és emiatt este a kanapén, tálcáról kell ennie, meg az sem, hogy szabad prédának nézem az üres tükör-, fal- vagy ablakfelületet és előbb-utóbb alkotok rá valamit, és az sem, ha a nappaliban napokig kerülgeti a barkácscuccaimat, mert épp bőszen keresgélek a számos dobozom egyikében. A héten aztán adódott egy pillanat, amikor azt hittem, vége az idillnek, ugyanis elromlott a laptop 'u' betűje. A laptop jó kis cucc, ő, aki férfimé, viszont én használom. Rám merte bízni, pedig munkaeszköze, ebből is látszik, mennyire szeret. Az 'u'-t egy-két napig alig vagy egyáltalán nem lehetett lenyomni, de inkább egyáltalán nem, egészen úgy tűnt, hogy haldoklik, lélekben már felkészültem arra, hogy a bejegyzéseimben hanyagolnom kell az utálom, szuper, bunkó és egyéb 'u' betűs szavakat, vagy ő, aki férfim gépén írom / javítom a szöveget. Egyik este épp próbálgattam az 'u'-t, amikor valami fémes csillant meg a billentyű alatt. Pisszenni sem mertem, mert mintha a szerelőpálcika egy darabja lett volna az a valami fémes. (A szerelőpálcika szóhoz kapcsoljátok egy vastagabb tű képét lelki szemeitek előtt - vagy keressetek rá a neten.) Ha megdöntöttem a laptopot, kigurult az 'u' alól és gond nélkül le lehetett nyomni az 'u'-t, ha visszaengedtem, újra becsúszott és megint nem moccant a billentyű. Megoldódott a rejtély. Gondolom, épp valamelyik fülembevalóhoz vagy nyaklánchoz szabdaltam a szerelőpálcikákat és az egyik lecsippentett darab ide ugrott be. Nem tudtam kibányászni a dögöt, úgyhogy bevallottam ő, aki férfimnek, én gyilkoltam meg majdnem az 'u' betűt. A férfiak kütyüérzékenyek, ezért a vallomás után rögtön felajánlottam a legjobb körömvágó ollómat, hogy lássa, mennyire fontos nekem a laptop makkegészsége, sőt, kilátásba helyeztem az egész manikűrkészletem feláldozását, ami azért egy nőnél elég nagy szó, lássuk be. Az ollóval sikerült kiszedni a szerelőpálcikát, ő, aki férfim csak kicsit csóválta a fejét, mert inkább röhögött a bénázásomon, én meg azóta szerelőpálcikavagdosás előtt mindig lehajtom a laptop tetejét.       

(Azért milyen jól tudok célozni, nem? Pont az 'u' alá röppent az a darab, pont alá. Zseni vagyok!)

3 hozzászólás:

dorw írta...

ez most borzasztóan nagy OFF lesz:

drágaegyetlenkedves csibike! te, aki a lecsókészítés koronázatlan (?) királynője vagy, megosztánad velem a messze földön híres lecsód receptjét, elkészítésének csínját-bínját? :) akár itt, egy bejegyzésben, biztosan sokan kíváncsiak rá. :)

de nagyon örülök az "u" betű megjavulásának is, becsszó! :)

csibike írta...

Nem is tudom, megbocsátom-e neked valaha a csibike előtti szót :))
(A receptet majd hozzácsapom a leveledhez.)

Meggi írta...

Szia:) Hát kicsit elmaradtam mostanság, de nagy boldogsággal olvasom, hogy kismama vagy:)) és nagyon örülök tényleg!!:D Minden jót kívánok így egyben, és érezd jól magad azt kívánom, és minden rendben legyen!