2010. június 25., péntek

Már megint macskák

Úgy tűnhet, hogy imádom a macskákat, pedig nem, mármint úgy általában nem. Gyerekkoromban nyaranta néhány hetes kismacskákat dögönyöztem a nagyszüleimék telkén (mindig volt aprójószág, valahogy lezsírozták az anyamacskával, hogy pont akkor kölykezzen, amikor náluk nyaralok), de azok elfértek a tenyeremben, hihetetlenül puhák és aranyosak voltak. Az anyjukkal szemben tartottam a távolságot, soha nem simogattam meg, más felnőtt példányt sem, és képtelen lennék macskát tartani, mert rátelepedik ágyra-asztalra, nálam ez kívül esik a tolerálható tartományon. A fából faragott macskákba viszont pillanatok alatt bele tudok szeretni, meg Rosina Wachtmeister macskáiba is, nyilván az a kulcs, hogy nem élnek. A Rayher szalvétái között bukkantam R.W. macskáira, áldassék a Rayher neve örökkön-örökké. Jól kitaláltam, hogy az előszoba egyik üres falára alkotok belőlük valami képféleséget. A fa-, gipsz- és papírmasékereteket aranyárban mérik, egyébként sem volt kedvem a hagyományos megoldásokhoz, úgyhogy a papírboltban vettem szalagos irományfedelet (ezt a net dobta némi keresés után, én karton irattartónak mondtam volna, fogalmam sincs, van-e ennél normálisabb neve az irodai szlengben), így festékkel, ragasztóval, feláldozott mosogatószivaccsal és fogpiszkálókkal együtt durván kétszáz forintból hoztam ki egy képet. A kartonnal pankrációztam kicsit, mert csak a sniccernek adta meg magát. Nem a mezei barkácssniccerrel operáltam, hanem a szőnyegvágóval, ami maga a megtestesült brutalitás. Sikerült túlélnem a vágást és a festést is, a képek meg ilyenek lettek (nagyobbért katt rá): 


 A csálé érzet abból ered, hogy akasztásra terveztem őket, nem kitámasztásra, az előszobában viszont nincs elég fény ahhoz, hogy látni lehessen a kevésbé erőteljes színeket is. A keretek színvilága nyolc-kilenc színből  áll, ezeket festettem, tunkoltam, vizeztem, karcoltam - néhány órára összejött a flow-élmény. 

P.S.: Fájó szívvel számoltam ki, hogy R.W. honlapján cirka hétezer pénzért árulják a macskamintás nagybögréket. Azt hiszem, inkább pingálok magamnak egyet, és kacérkodom azzal a gondolattal is, hogy trikóra festem / dekupázsolom egy-két szimpatikus macskáját.    

12 hozzászólás:

Elf írta...

tök jó :):):)

Macsek írta...

Egy ideig Szentendrén lehetett kapni kicsit kevesebbért R. W.-s bögréket, én akkor kaptam egyet a Kedvestől... nagy kedvenc :) A szalvétákat hol lőtted? Mert szívesen készítenék a gyerekeknek ilyen képet.. :)

roza írta...

Hűűű, ezek nagyon jól néznek ki...:)

RneIcus írta...

nekem is nagyon tetszenek!

biem írta...

de jók lettek! cicákok, amik nem vedlenek, nem kérnek enni, csendesek... :))
és-és-és, nekem puzzle-m van ilyen! annyira jók ezek a macsekok! csak a kirakós ára is annyira, de annyira... :( na majd igyekszem jó lenni, és írok a Mikulásnak. vagy a Jézuskának. vagy az angyalkáknak... :)

pipacs írta...

Nagyon tuttik! Imádom a macskuszokat! :)

Thia írta...

Hédike maga elé tette a laptopot és lefestette magának az egyik ilyen macskás képet, most fent van a szobája falán :) küldök mélben képet :D

csibike írta...

Köszi!

Thia: Oké, jöjjön :)

biem: És mindig kirakod, vagy egyszer megvolt és felragasztottad képként? :)

Macsek: A belinkelt Rayher itt van Bp.-en, a Borároson :)

Lublin írta...

Teljesenjók! Grt!

ac írta...

na eeez való nekem :))

biem írta...

nem tudom mennyire számítok vele nemkomplettnek, de az összes puzzle-mal úgy vagyok, hogy kirakom, majd szétszedem. mennek vissza a dobozukba pihenni a következő alkalomig. :))
nálam ez (is) amolyan idegkisimító tevékenység. kinek ez, kinek a... :))

Thia írta...

Átküldtem a képet, légy szíves szólj ha nem kapnád meg :)