2010. július 1., csütörtök

Gyöngyfülű lány

Nem szeretem a ribizlit, mert savanyú és pici falat, és még ahhoz a savanyú és pici falathoz is csak nagy munkával lehet hozzájutni (szárral együtt nem ettem még), viszont ahogy csináltam ezt a fülbevalót, egészen megkívántam. Sajnos, a tekla gyöngy nem ehető, legalábbis perverz hajlamok nélkül nem. (Remélem, a gyártók olvasnak és fejükhöz kapnak. Ehető teklát kíván a nép!)


Erről a másikról meg az jut eszembe, hogy gyerekkoromban létezett olyasmi a helyi cukrászdában, hogy kékszilva fagyi, gombócban adták és annak volt ilyen kék színe. A gyöngybogyó színvilága engem a joghurtos szederfagyira emlékeztet, de ha valaki ismeri a hivatalos színkódot, ne habozzon, ossza meg velem.


Egyébként néha kimondottan érdekes ez a színtéma. Egyszer olvastam a veronai zöldről és mivel a szüleimet nem úgy hívják, hogy Picasso és Frida Kahlo, rákerestem a neten, mégis, milyen zöld lehet a veronai. Közben belebotlottam ebbe az oldalba és olyan vicces színekre bukkantam, hogy cigányzöld, zombizöld, kolerasárga, jégzöld, bilikék, csecsemőkék, mohamedánkék. Veszélyes lista, vizuális típus vagyok.

P.S.: Igen, katt a képekre, a blogspot már csak ilyen.

3 hozzászólás:

maris írta...

huhh, megnyugodtam. nem hagyták ki a jóöreg hupikéket. :D

(off: attól a szótól, hogy "mohamedán" a hajam égnek áll meg szerintem az övék is. helytelen.)

a bogyóid pedig szépek, mint mindig. ügyes vagy. :)

ac írta...

lekvárban igazán finom a ribizli is :)

csibike írta...

ac: Igen? Majd letesztelem :)

maris: A hupikék már teljesen sablonszín :)
Helytelen, igen, bár anno több kollégám is használta a töri órákon.
Köszi.