2010. augusztus 26., csütörtök

A babszemek már az erkélyen vannak

Ez a babszemes dolog valójában a kukacvirággal kezdődött. A babszemnek és a kukacvirágnak nincs túl sok közös pontja, hirtelen nekem is csak egy jut eszembe: az erkélyünkön landolt mindegyik. A kukacvirágot sznob kertészek porcsinrózsának nevezik, és ez az infó teljesen mellékes a sztori szempontjából, csak néhány könnyed billentyűleütéssel jelezni akartam, hogy ilyet is ismerek, bár nem vagyok se sznob, se kertész. Nem tudom, hogyan alakult volna a kukacvirágok sorsa, ha történetesen nem áll üresen a négy darab balkonládánk, így azonban azt vettem észre egy szép napon, hogy valami zöldellik az egyik ládában. Az üres azt jelenti, hogy föld azért volt a ládákban (ősszel kiszedtem az egynyári maradványokat, a virágföldet nem bántottam), épp arra vártak, hogy teleültessem őket színes növényekkel, mert az pl. jó dolog, virágos erkélyen reggelizni - balra a sószóró, jobbra meg a petúniába nyakig belemerült kacsafarkú szender. Az erkély helyzetéből és a felettünk lakók öntözési szokásaiból adódik, hogy a kukacvirágok kizárólag a felső szomszédtól jöhettek. Az elmúlt egy évben a Niagarától kezdve a szórványos cseppekig mindenféle formában jutott víz az erkélyünkre, és szerencsére a Niagara ritkább, úgy látszik, a szülők azért legtöbbször csak lebeszélik a kisgyerekeket a viráglocsolásról. Vízzel együtt növénykezdemények is érkeztek. Eleinte azt hittem, valami gaz tör a felszínre, egy idő után kiderült, hogy a gaz tulajdonképpen bevándorló kukacvirág, és végül úgy alakult, hogy egy-két hónap múlva mind a négy balkonládában fehér, rózsaszín, piros, sárga, narancs kukacvirágok terpeszkedtek. Sorra elfoglalták a balkonládákat, köszönik szépen, jól érzik magukat. Nem bántam a teraszos földművelés lakótelepi verzióját, ő, aki férfim hősiesen polcokat szerelt a betonfalra (nagyon szépen megkértem, nagyon szépen) és azokra pakoltam a balkonládába szánt meténgeket. 
Aztán megérkeztek a babszemek, bennem meg felrémlett, hogy esetleg a felső szomszéd úgy akar ismerkedni, mint a 19. századi Afrika-kutatók, akik olyasféleképpen barátkoztak a vad bennszülött törzsekkel, hogy üveggyöngyöt, vásznat meg ilyesmit pakoltak ki egy jól látható helyre, majd elmentek, tengtek-lengtek, később meg visszaóvatoskodtak a jól látható helyre és észrevették, hogy eltűnt az ajándék, helyette teszem azt vérrel kevert tehéntej figyelt ott valami köcsögben, és nem azért, mert a törzs kretén módon összevérezte a tejet, hanem táplálék gyanánt, ez náluk a mennyei manna kategória. És ez a cserebere addig ment, amíg eléggé felbátorodott néhány masszívabb harcos a törzsből és a köcsög mellett maradt, hogy a főnök tehénszarral tapasztott falú kunyhójába vezesse az idegeneket. Én (vad bennszülött minőségemben) csak egy szélforgót és néhány agyag katicabogarat szúrtam a kukacvirágok közé (meg A Bárányt, de azt nemrég földre kényszerítette az egyik vihar és darabokra tört), viszont úgy tűnik, ennyi elég volt a felső szomszédnak a babszóráshoz, zöld jelzésként értelmezte. Újabb lépés a haverság rögös útján.
Tehát a helyzet az, hogy itt vannak ezek a babszemek és nem tudom, hogy ha kiteszem a kuktát az erkélyre némi zöldséggel és csipetkével, vajon a szomszéd beledobja-e a csülköt, vagy talán úgy véli, kicsit elsietem a barátkozást.         

1 hozzászólás:

Névtelen írta...

De jó!
Mi meg tavaly vetettünk a ház elé kukacvirágot, akkor szép is volt, idén viszont nem óhajtott kibújni :(
Tán az eső kimosta, nem tudom.

Nikletty