2010. augusztus 14., szombat

Fantasztikus sportteljesítményekre vagyok képes

Azt gyorsan hozzáteszem, hogy álmomban. A múlt héten futottam, de nem ám valami kis gagyi, százméteres  aszfaltcsíkon, hanem erdőben, hegynek fel, dögmelegben, fűszálakba kapaszkodva, az álombéli kamera még az aranybarna vádlimon kirajzolódó csodálatos izomjátékra is ráközelített, ahogy ott jó hegyi kecske módjára szökelltem egyik kavicsról a másikra. Bírtam a tempót (nem győztem csodálni magamat álmomban, hogy ilyen klassz a kondim), sőt, én nyargaltam az élen és úgy nézett ki, megnyerem a versenyt (lehet, látens Ironwoman vagyok, nagyon durva), viszont a korábbi bajnok, egy öreg fószer, aki sánta volt és úgy futott (bár azt már álmomban is furcsának találtam, hogy futás közben nem sántikál), állandóan le akart lökni az ösvényről, bele a susnyásba. Persze felháborodtam, mert most mit van úgy oda, ha én nyerek, meg hiába öreg és sánta, azért kretén ne legyen már. Meg amúgy is tériszonyom van, pont ne hegyoldalon lökdössön. Végül ő futott be elsőként a célba, mert azt hazudta nekem, hogy balra kell kanyarodni, amit tapasztalatlan versenyzőként simán elhittem, sehol egy felirat, sehol egy jelzés, ő meg lelépett jobbra. Aztán valahogy elkeveredtem a célig és egyből megóvtam az egészet az öreg faszi miatt. Az óvás eredményére még várnom kell, mert azóta nem tértem vissza ebbe az álomba. 
Ma megint összetörve ébredtem, sokat kivett belőlem a kézilabdameccs. Álmomban terhesen játszottam, ebben a mostani nagyon terhes állapotomban, és ez senkit nem zavart, olyan félpályáról csak úgy szórtam a gólokat, hála a laza csuklómnak. Valaki azért igazán rászólhatott volna az álombéli edzőre, hogy kismamát nem illik sprinteltetni, meg szerintem az is gáz, hogy nekem kellett labdáért hajolgatnom. Itt is volt valami konfliktus, talán az edző macája nem szimpatizált velem, de miután kiszívhatta az edző nyakát, lenyugodott és elfogadta, hogy én irányítom a csapatot.
Fogalmam sincs, mint akar üzenni a tudatalattim ezekkel az álmokkal, mindenesetre az öreg és sánta (és csaló) fószert így blogon keresztül is szeretném megnyugtatni, hogy többé nem lát egy versenyen sem, ugyanis utálok ennyit futni. Nekem az olyasféle könnyed sporttevékenység való, mint például az úszó EB nézése.

1 hozzászólás:

p írta...

egyesek szerint az álmunkban a tudatalattink a napi történéseket dolgozza fel különböző formában,zanzásítva,így nagy valószínűséget adok annak hogy Te a napi BKV-zást élted újra álmodban:D