2010. szeptember 20., hétfő

Szigorúan titkos

Lehet, hogy irreálisan magasak az elvárásaim a bankokkal szemben, és ez azért furcsa, mert én naivan azt gondoltam, hogyha ebben a technikailag nagyon fejlett mai világban besétálok a bankba (nem a sarki közértbe Gizi nénihez, hanem A Bankba) és bemutatom a személyimet / taj kártyámat / tökömtudjamimet, ügyfélkód nélkül is könnyedén beazonosítanak a rendszerben, hogy üdv, csibike, és öt perc alatt átírják az átírandót, hiszen semmi kis adatváltozás az egész. Azt nem reméltem, hogy ebédidő után másfél órával körülöttem fog ugrálni az a négy, székében tespedő vagy éppen egymással csivitelő bankarc, aki az emésztésen kívül nem csinált semmit, azt azonban rendkívül nagy átéléssel. Ennyire nem vagyok naiv. Vártam húsz percet, közben töltögettem az egyik lány bankarctól kapott papirost az adatváltozásról. Nem tűnt logikusnak, hogy minden megadott rubrikát kitöltsek, mert csak egy piti dolog változott, azt értelemszerűen nem titkoltam el, mégis visszahajtottak a bőrfotelbe, hogy kihagytam a többi kérdést, pótoljam. Mivel csak a térdkalácsomig ért a 'foglaljon helyet, itt kényelmesen elfér' asztal (ilyen mélyre nemterhesen sem tudok hajolni, nem tudom, mit hittek, esetleg ráfekszem?), újra a hasamra terítettem az Otthon magazint, arra a papírt és ráfirkáltam a többi felesleges adatot. Közben teltek a percek, aztán kiderült, a lány bankarc rossz papírt adott, és már nagy sóhajtozások közepette (talán feszítette a gyomrát az ebédre betolt paprikás krumpli) vette volna elő a másikat, amikor szolidan, bár némi nyomatékkal a hangomban elejtettem, hogy nekem tényleg csak egyetlen adatom változott és talán valaki átírhatná a rendszerben. Talán. Ha. Esetleg, de nem akarok zavarni, végül is csak egy ügyfél vagyok. A lány bankarc sóhajtott egy nagyot (már megint a p.k., gondolta türelmesen várakozó hősünk) és megkérte a mögötte malmozó fiú bankarcot, hogy intézkedjen ő maga, személyesen, teljes testi valójában. A fiú bankarc engedélyezte, hogy vele szemben az ügyfélszéken, a normál magasságú asztalánál foglaljak helyet (megkértem, hogy ne száműzzön a zsámolyhoz), sőt hajlandó volt három centivel arrébb tolni a tűzőgépét, hogy legyen helye a kis könyökömnek meg a papíromnak. Ő is sóhajtozott, ez ilyen sóhajtozós bank lehet vagy szar a menza. A fiú bankarc új papírt adott és minden rubrikába írnom kellett, oda is, ahol nem változott semmi. A legfárasztóbb mégsem ez volt, hanem a bankos agitációt bevezető, fapofával kísért kedélyeskedés, azaz hányadik hónapban vagyok?, fiú vagy lány?, hohó, focista lesz!, aztán a lényeg: szólnék pár szót a legújabb portfólióról, ha megengedi. Nem engedtem meg. Némileg elkínzott ábrázattal utaltam arra, hogy szomjas vagyok, pisilnem kell és csak egyetlen apró adatot szeretnék megváltoztatni, de tényleg és már itt sem vagyok, a reklámcuccot küldjék postán. Ezután jött az, hogy név és egyéb adatok alapján nem találta meg az ügyfélkódomat a rendszerben, és kétszer is megkérdezte, biztos vagyok-e abban, hogy nem tudom. Ebben nagyon biztos voltam, ugyanis este lustaságból nem kerestem elő azt a bizonyos számsort. Azt hittem, viccel vagy valami, de láttam a bankarcán, hogy ez komoly, valóban nem fér hozzá az ügyfélkódomhoz, ennyit arról az elképzelésemről, hogy sitty-sutty adatot módosít a rendszerben. Majd születik valami papíralapú megoldás, az ügyfélkódomat meg tetováltassam a homlokomra, gondolom én. Mindez negyvenöt-ötven percet vett igénybe. Gratulálok.                  

8 hozzászólás:

cyborgwings írta...

drágám, miért nem azzal kezdted, hogy amennyiben nem intézkednek két percen belül, elárasztod magzatvízzel a szaros bankjukat. mindjárt fölhagytak volna a sóhajtozással. szerintem.

Béb írta...

Fasza! :-( Én tuti cirkuszoltam volna és ráfogom az utolsó hetek feszültségére. :-P
Ezek után áldom az eget a bankumk miatt, ahol személyi sem kell, tudják fejből a nevem is... :-)

csibike írta...

Á, nem ment volna az agresszió, mostanában zenmami hangulatban vagyok, még a galambokat sem üldözöm az erkélyen :)

Marjann írta...

Ez már kóros,, tudod-e. Mai világban holmi keleti nyavalyákkal nem boldogulsz! Múlt héten pl úgy sikerült a sebészetre bekerülnöm, 2 óra és negyvenöt perc várakozás után, hogy közöltem egy kósza dokival, hogy ha nem hív be itten ájulás esete fog fennforogni, oszt akkor veheti elő a cérnát is bevarrni a fejem. Mindez egy 8 perces benntartózodásér, amiből 5 volt az adminisztráció, 3 meg amiért mentem (nyamvadt ragtapasz csere...).
Szóval tessék kihasználni a fenyegető magzatvíz-áradatot :)

Névtelen írta...

Otthon egyszer voltam bankban, pályaelhagyó-tanárnő csevegett egy kicsit édesdeden, majd amikor meglátta, hol dolgozom (xbox) elkezdte magyarázni, hogy a játékok mennyire károsak, majdhogynem az én hibám lett az összes iskolai lövöldözés 10 évre visszamenőleg. Nem borítottam rá az asztalt (hogy ha hiányoznak a tanítványai, akkor menjen vissza oktatni, ne engem birizgáljon), mert úrigyerek vagyok, így aztán beértem az arcának a látványával, amikor arra az ügyfélelégedettségi kérdésre, hogy miért az ő bankjukat választottam, csak annyit válaszoltam, hogy itt találtam parkolóhelyet.
Egy hónapig kellett csak a bank, aztán felszámoltam a számlámat. De ez már egy másik történet.

L.

Picike írta...

Jajj! Na ezért húzom-halaszton én az új nevemre való átírást pl. az APEH-nál, de a bankban is. Majd egyszer, mikor felpakolom a táskám olvasni valóval meg türelemmel előtte. :-))

Elf írta...

ilyenkor abban reménykedem, hogy valahol az éterben olvas téged akiről szó van... isteni kritika :)

csibike írta...

Elf: Nem hiszem, hogy megérintené a kőkemény bankos lelkét :)

Picike: Én is húztam, ameddig lehetett, de kibújt gyerekkel nem akartam ott nyűglődni, úgyhogy muszáj volt elintézni :)

L.: Az a parkolóhelyes nagggyon jó :)

Marjann: A terheshormonok teljesen kiforgatnak vércsirke önmagamból :)