2010. december 14., kedd

Alakulgat talán

Nem tudom, mi van velem, egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig szeretem a mi karácsonyunkat. Nem a körítés hiányzik, mert a kirakatokban látom a kismillió díszt, a tévében egyre több karácsonyi reklámba futok bele és hétvégén meglökdösött Az Ajándékokra Vadászó Tömeg, tehát valami bennem nem stimmel és biztos, hogy nincs élet- és ünnepundorom vagy ilyesmim, csak a torkom fáj kicsit, de azt mentálisan mindjárt teljesen meggyógyítom (egészen tehetséges sámán vagyok). Nem mondom, hogy nem érdekel, de annyira nem foglalkoztat, hogy mi lesz a vacsora, mit sütök, kit mivel ajándékozok meg. A kis karácsonyi bizbaszok is hidegen hagynak, holott egy-két mütyürt vagy díszt minden évben veszek vagy csinálok, mert az kell és kész. Tegnap elkapott az egyik sógornőm és arra kényszerített (szépen nézett rám és én ennek nem tudok ellenállni), hogy menjek be vele a könyvesboltba és válasszak magamnak könyvet karácsonyra. Régóta csorgott a nyálam Az időutazó felesége után, a sógornőm meg tényleg komolyan gondolta, hogy markoljak fel egy bármilyen könyvet, úgyhogy felmarkoltam az időutazóst és ott a könyvesboltban éreztem először, hogy bizsereg kicsit a szívem, mert jaaaa, hogy karácsony és ez lesz az egyik ajándékom. Semmi gond velem, de mintha lógna egy függöny csibike és a világ között, és a világra csak úgy nagyjából vagyok nyitott. Lehet, hogy a gyerek miatt köd ült az agyamra és ez most egy ilyen időszak? Akkor viszont mondja már meg valaki, mégis meddig tart, mondjuk, a húsvéti sonka majd érdekel annyira, hogy jóízűen összetormázzam?  
Azért a karácsonyi ékszermegrendelések is bizsergetnek, izgulok, hogy sikerük lesz-é vagy sem, inkább menjek havat lapátolni. Az egyik új így néz ki:


Megint megfogadtam, hogy soha többé nem találok ki ilyen melós mintát, persze, úgysem bírom megállni, nem én lennék, ha meg bírnám állni, a küzdelmes, nehéz utat szeretem, aminek a végén hátra lehet dőlni verítéket törölgetve / tűdarabokat szedegetve / sebeket nyalogatva, hogy na, oké, megvan. Szeretem, hogy szabad kezet kapok a mintánál, és a színekben is csak annyi a megkötés, hogy citrom, narancs, piros, a konkrét citrom, a konkrét narancs és a konkrét piros rajtam múlik. Nagyon vidám karkötő, kattintásra bejön az XL méret. Készítés közben erőteljes nyárérzésem volt, talán hóembert, fenyőfát vagy rénszarvast kellene fűznöm, hátha letámad a karácsonyi hangulat.

14 hozzászólás:

Thea írta...

Nagyon tetszik Csibike (ha megengeded nekem, hogy másokhoz hasonlóan szólítsalak)!
Lenyűgöz a türelmed!

Pocak írta...

Nagyon szépséges, van egy ilyen színvilágú hordozókendő (gáz, hogy nekem meg egyből ez jut eszembe? :D) És ne aggódj, attól kezdve, hogy cápagyerek elkezdi felfedezni a világnak ezt a részét is, számodra is visszatér az ünnepre készülődés gyönyörűsége, hisz az Ő csillogó arcocskáján fogod látni, hogy mennyire megéri :DDD

Marjann írta...

Már megint csodááááásat alkottál:) Te találod ki a mintát? Hogy csinálod, lekottázod kockásfüzetre, vagy hogy?

sixxty írta...

Ez a karkötő nagyon gyönyörű, de tényleg jobban el lehet képzelni egy tengerparton, mint egy havas dombon.
Oda inkább a http://csibikeblogja.blogspot.com/2010/11/avi-vagyis-ami-van-itthon.html illik jobban, egy kicsit zöldebben, vagy kékebben. Ugye? :)

Tímel írta...

Hű, nagyon szép:)
Hál isten nekem nincs nyári meg téli szín :) Mindent hordok minden évszakban,így azt az évszakot erősíti bennem,ami épp van kint :)

dorw írta...

pontosan így érzek a karácsonnyal kapcsolatban én is. csak a gyerek lesz a ludas a dologban! :)

Elf írta...

gyönyörűűűűűűű, ez nyárra nagyon ott van :) és amúgy meg már nagyon izgulok ám :):):)

Lepkevár írta...

No hát, itt valami hormonális torlasz lehet, mert kicsit én is hasonlóan érzek, bár próbálom megrázni magam legalább a nagyobb gyerekeim miatt.

A karkötő kimondottam vidám, és köszi is, mert most fogalmazódott meg bennem, hogy már napját (hónapját, évét) sem tudom, hogy mikor leptem meg magam valami ékszerrel. :) Bár nekem már az is ajándék lenne, ha egy órácskát eltölthetnék egy könyvesboltban úgy, hogy nem rángat(nak) valaki(k) folyton a zenélős mesekönyvek felé. :)

Csigamami írta...

Ha valaki tudja meddig tart eza függönyös dolog engem is érdekelne. Pedig pont most, hogy a gyereket altattam, néztem ki az ablakon gyönyörűen esik a hó, itt ez a gyönyörű imádnivaló gyerek, szerető férj, meleg, lassans az új ház is elkészül, a szüleim jönnek 1 hét múlva, mézeskalácsházikóm már majdnem kész, mézeskalácsot is megsütöttem, takarítgatok. Szóval minden egyben, többet-jobbat nem is álmodhat az ember és a fíling mégis hiányzik.... :o(

kisrumpf írta...

Fíling, úh, az itt sincs, esténként meló mellett karácsonyi zenét hallgatok, akkor elkap kicsit, vagy amikor meglátom a mások ablakában villódzó fényeket.

Az a könyv remek!

S indítottam nyereményjátékot megint, indultok rajta, ugye?

Marjann írta...

Ma beestem a könyvesboltba és megvettem jóanyámnak az Időutazót, mert megláttam és eszembe jutottál, gondoltam akkor biztos jó könyv. Csak amikor fizettem jöttem rá, hogy szakácskönyvet akartam venni:D

csibike írta...

Marjann: Lehet, hogy van benne egy-két kósza recept :)

kisrumpf: Naná, nem hagyjuk ki :)

Csigamami: Talán csak fáradt vagy, nem lehet? :)

Lepkevár: Remélem, azóta sürgősen meglepted magad egy ékszerrel :)

Elf: Szépek lettek az ékszereid, izgulhatsz is :) Nemsokára írok mélt.

csibike írta...

dorw: Viszont jövőre már hetekkel előtte elkezdünk készülni... :)

Tímel: Ez érdekes :) Az összhatás teszi nekem nyáriassá, télen sötétebb színű ékszereket hordok, de nem direkt, így jön ki a lépés.

sixxty: Igen, kékben vagy zöldben el tudnám képzelni :)

Marjann: Amíg nem volt mintalapom, füzetben bénáztam vagy megfűztem egy részt előre :)

Pocak: Eddig mindig megvolt, csak most nincs, de jövőre biztos nagyon más lesz :)

Thea: Szia itt és persze :) Köszönöm, néha én is lenyűgözöm magamat.

Lublin írta...

Gyönyörűséges lett! Vidám téli napokra (hóbanangyalkázósakra) is el tudom képzelni :-)