2010. december 27., hétfő

Huszonhat helyett a kedvenc karácsonyi ajándékomról

Abban is volt valami jó, hogy a huszonhatra várt családtagok nem érkeztek meg (egyik felének nincs téli gumija és vidéken nagyonhó-nagyonjég borít mindent, főleg az utakat, a másik fele lebetegedett): senki előtt sem kellett takargatni a kialvatlan fejünket, a gyerek meg szerencsére úgy működik, hogy maximálisan elfogult, zombinak is szereti a szüleit. Két órára bírtam ledőlni, ő, aki férfim azonban másfél napon keresztül nem aludt, talán a front miatt, egyelőre őt kiáltottuk ki bűnösnek. Az esztétikát leszámítva ő, aki férfimnél nem olyan nagy gond az alváshiány (bár nekem gyűrötten is nagyon tetszik), én viszont megszenvedtem a két órát, mert most már négyet-hatot kell aludnom ahhoz, hogy jól bírjam az energiabomba gyerekünk egész napos iramát. Ha ideérnek a vendégek, kókusztekerccsel és bejglivel tuningolom magam, ezek hiányában maradt a kókadozás a sarj és a kacsasült felett. 
Bár még nincs vége a karácsonyi szezonnak (holnap van egy menet, aztán valamikor pótkarácsony, ha elolvadt a nagyonhó-nagyonjég és tökegészséges mindenki), már most tudom, idén mi a kedvenc ajándékom. Tádááám, ez:

 
A kategória tavalyi győztese miatt gyanús lehet, hogy ő, aki férfim biztosra akar menni a macskákkal, a helyzet azonban az, hogy Rosina Wachtmeister macskákat fest, és ha cuki gülüszemű csigákat festene és azokkal szimpatizálnék, akkor ő, aki férfimtől cukigülüszeműcsigás valamit kaptam volna. Porcelánmacskák, szép erős színük van élőben és nagyon meghatottak, Andris pedig remekül időzítette és helyezte a hányást, pont elkerülte a macskákat (azt is mondhatnám, hogy a testemmel védtem őket). Eredetileg nem akartuk megajándékozni egymást, merthogy a gyerek a mi ajándékunk, kap egy kis csomagolópapírt és masnit és berakjuk a fa alá, de aztán úgy döntöttünk, hogy Andris októberben született (mármint ezt nem szavaztuk meg, ez tény, ott voltunk mindketten), a karácsony meg decemberi ünnep, igazán megérdemlünk egy kis meglepetést. Így lett nekem a fenti cicapáros, és tudom, hogy az a gyengeség jele, ha ragaszkodom tárgyakhoz, de én bizonyos esetekben nagyon szeretek gyenge lenni.   

6 hozzászólás:

Csillagvihar írta...

Ó jajj, bizony olykor elgyengülünk :)
Imádom a Rosina macskákat. :)

Gogo írta...

ilyen(ek) kell(enek) nekem is!!! :) így utólag, a kettő között: boldog, macskás ünnepeket! :)

Elf írta...

nagyon kedves fejük van (bár én nem szeretem a macsekokat, csak nagyban) :):):)

kisrumpf írta...

Nagyon szépek!

Macska nálam is kedvenc.

Egyszer vettem magunknak két egymáshoz simuló famacskát. Aztán egy alkalommal dühömben - khm, izé -, szétfeszítettem őket, s most törött az egyik farok :-(

De ez még házasságunk elején volt :-)

csibike írta...

kisrumpf: Úgy nem tudlak elképzelni szétfeszítős hangulatban :)

Elf: Ja, a tigris :)

Gogo: Köszi, legyen boldog (és macskás?) neked is :)

Csillagvihar: Nincs két egyforma :) Úgy tudom, élőben is rengeteg macskája van.

Elf írta...

jaaaaaaa :D:D:D