2011. február 22., kedd

Az éjszaka árnyai

Szinte lángol az egész arcom, a vörösséget itt-ott gyümölcsdarabok barnája és zöldje töri meg, a szemem könnybe lábad, orrot fújni nem tudok, szipogok, és ahogy csitul az égő-maró érzés, barnává sötétedik a vörös, a vonásaim egyre merevebbé válnak, már ha egyáltalán bármi is látható belőlük, a szemem körüli bőr kicsit megfeszül, mintha bámulnék, olyan. Nem szabad nevetnem, nem ráncolhatom a homlokomat, résnyire nyitott szájjal préselem ki magamból a szavakat.  

Minden nőnek tudnia kell, milyen arcpakolást bír el a kapcsolata.

6 hozzászólás:

Elf írta...

csípős gyümölcsdarabok? kérhetek egy receptet? gondolom valami megújítós :)
jah, az enyém bármilyet kibír :):):)

dorw írta...

ez valami hagymás-chillis kombó volt? :) muszáj tudnom, szombaton tán még eljutok a sarki kozmetikushoz is. :P

biem írta...

a macska azt hiszem sok mindent kibír! ide azt a receptet! :))

Sziltó írta...

Ilcsi néni féle?

csibike írta...

Sziltó: Aham :) Neked is van otthon ilyen fenevad?

biem, dorw, Elf: Megírom mélben, hol kapható :) De ha kipróbáljátok, nem ér sírni, hogy lemarja a bőrt az orcátokról.

Sziltó írta...

:D Épp az van az arcomon! :)