2011. február 18., péntek

Krumpliszív

Tudom, hogy messze már a Valentin-nap, de ez a krumpliszív valamikor a héten jött szembe velem. Elsőre nem ismertem fel benne a szívalakzatot, mert fejjel csücskökkel lefelé tartottam és más jutott eszembe, egy... khm...  {tizennyolckarikás tartalom}. Lehet, sikerük lenne a gazdáknak, ha ráállnának a krumpliszív termesztésére, árulhatnák mondjuk a Blahán, kéccázé' a krumpliszív kilója! Csak ne fessék pirosra. Ha már itt tartunk, nálunk úgy történt a valentinozás, hogy elfelejtettük, aztán beugrott valamiről, hogy ja, az most van, de mindketten fáradtak voltunk mindenhez (majdnem mindenhez), ezért másnap ő, aki férfim meló után elment vadászni a kedvenc éttermünkbe és hazahozta az elejtett zsákmányt (harcsahalászlé és mennyei göngyölt húsok körettel), itthon pedig ugyanolyan fáradtan, mint előző nap, felbontottunk egy üveg bort, ő, aki férfim itta, én néztem és narancslével öblítettem, a szülői figyelemre vágyó és autós hordozóba pakolt gyereket meg ő, aki férfim hintáztatta a lábujjával, hogy legalább pár percig nyugodtan tudjunk enni az asztalnál. Január elején  történt, hogy úgy hajnal egykor jutottunk el odáig, hogy kettesben leüljünk a kanapéra és madártejet kanalazzunk (a legszebb fagyiskelyheket vettük elő, mert hajnalban is adjuk meg a módját) és beszélgessünk a karácsonyfa fényei alatt, és akkor még csak gyanítottam (a hideg kelyhet a lüktető halántékomra szorítva), hogy a kisgyerekes lét egyik kulcsszava a rugalmasság - ma már biztos vagyok benne.

3 hozzászólás:

Elf írta...

jól tettétek :)
nekem ez innen is 18as karikás :)

csibike írta...

Mi? :)

Elf írta...

a formája... pont a héten állapítottam meg, hogy a pasik alulnézetből szívecskét formáznak többnyire - pedig annak a szervnek köze nincs a szerelemhez :)