Igen, adtam egy újabb esélyt Stahl Jucinak, mert anya vagyok, és aki anya, az ne válogasson, ha saccperkábé tizenöt-húsz perc alatt előkészíthető kajákra bukkan az egyik Stahl-könyvben. Persze motoszkált bennem valamiféle rossz érzés a "Gyors szárnyas ételek" cím láttán, arra gondoltam, csak nehogy ez is olyan legyen, mint a "Lassan Gyorsan, valami finomat!" c. receptgyűjtemény: a próbafogás mindennel együtt másfél óra alatt készült el - végül is, kinek mi a gyors, ugyebár. Anyaként sem adtam lejjebb az igényeimből, bevallom őszintén, szeretnék naponta egyszer meleg ételt enni. Most már. A hét minden egyes napján. Ebédre vagy vacsorára, mindegy, és az sem fontos, hogy a megterített asztalnál vagy tálcáról a fiam mellett ülve a habtapin.
A Gyszé-ből két receptet választottam ki, jól hangzik, hogy falusias sült csirkecomb és mustáros-hagymás csirke, nem? Ránézésre percek alatt összedobható, bár Jucinál soha nem lehet tudni, meg aztán van olyan is, hogy nyomdahiba, esetleg lehagyták a recept felét, csak nem tűnt fel. Ha egyedül vagyok a gyerekkel, tizenöt-húsz percet tudok szánni a főzőcskére, de ezt is úgy, hogy az említett gyereket ezalatt legalább ötször vissza kell ügyeskedni a habtapira, hogy ne a hideg konyhakövön tolasson, legalább négyszer oda kell adni neki a habtapi legtávolabbi sarkába dobott játékát, mert azt hiszi, hogy most gyerek eldobja-anyja visszahozza játékot játszunk és ezért nagyon lelkesen dobál, és legalább tízszer azt kell neki mondani, hogy kukucs!, mert ha nem a játékait hajigálja, kukucsolósat játszik a fejére húzott mindenfélével, és legalább ötször el kell neki magyarázni, hogy engedd el anyád lábát, husikám, különben megbotlik és beleesik a serpenyőbe.
A pénteki falusias sült csirkecombnál nem igazán viselték szívükön a sorsomat a konyhatündérek istenei, például nem tudtam egy lendületből beleszúrni a csirkecombokba a fokhagymatüskéket, a gyerek miatt félpercenként kezet kellett mosnom, ezért mire visszaértem a húshoz, mindig eltűnt a fokhagymák segge alá vágott nyílás. Azért valahogy csak teleszurkáltam a combokat, és közben arra is szántam időt, hogy balomban a csirkecombbal, jobbomban a fokhagymával néhányszor odaforduljak a gyerekhez, hogy kukucs! Libazsír nem volt itthon, de a csirkecombok nem reklamáltak a kacsazsír miatt, ezúton is ezer köszönet érte. A boltban elég furán nézett rám néhány ember, amikor a hordozókendőbe kötött gyerekkel elhagytam a helyiséget - meg a kezemben lóbált borosüveggel. Bíztam abban, hogy nincs alkeszfejem, nem álltam le mentegetőzni, hogy nem inni fogom a bort, hanem főzni. Az egy marék friss kakukkfüvet elfelejtettem, nem tudtam, honnan szakítsam le hirtelen. Pénteken és szombaton is a sütőben sültek meg a combok, így a pucolás, mosás, fűszerezés és agyagedénybe rámolás után annyi volt a feladatom, hogy beállítsam a sütő óráját, iksz perc után lekapjam a fóliát az edényről, illetve drukkoljak, hogy ne altatás közben / után kezdjen el hangosan pittyegni az óra, hogy elkészült a kaja.
A mustáros-hagymás csirkénél már jobb pozícióból indultam: ő, aki férfim gyerekezett, amíg én a konyhában rekordsebességgel összeállítottam a vacsorára szánt cuccot. Gyorsan kész ez is, ha sietek, még gyorsabban. A maradék borba magos dijoni mustárt kevertem és ezzel a löttyel öntöttem fel a csirkecombokat. A hagymakarikáknál nem volt türelmem kivárni az aranybarnára sülést, mert a gyerek jelezte, hogy álmos, ergo eljött a fürdés ideje. Itt a petrezselymet hagytam le, de anyaként egyelőre a dekorkészletet bánom a legkevésbé, enélkül is finom, és a külcsín sem rossz:
Kicsit sápadt, de nem tehetünk mindenbe paprikát, nem igaz? Elégedett vagyok mindkét recepttel, Juci kap két izmos piros pontot.
5 hozzászólás:
Tényleg jól néz ki:)
Nekem a kedvenc gyorsa kajám: csirkemell csíkokra vágva, egy vaj összekutyulva nagy kanál mustárral, fokhagymával, sóval borssal, bele a csirkemell. Serpenyőben kis olivaolaj felmelegít, belezuttyint a pipicici, aztán pár perc alatt átsüt. Addig meg elkészül a zacskósrizs:)
hűűű Csibe, ha gondolod m,egdoblak egy-két bajor recepttel. Ezek nem viszik túlzásba ezért szeretem a bajor konyhát. Nem elsősorban az íze miatt, hanem, hogy nem szöszögős (mondván, hogy egészséges maradjon a cucc). Így nálunk minden nap maximum fél órából meg van a kaja. De általában esküszöm nem szöttyögök az előkészítéssel többet 10 percnél.
Csak hétvégente dobom be a jó kis magyar konyhát, mert akkor Robert képes legalább fél órát szöszögni a gyerekkel, kvázi nekem max 2 órát kell a gyerekkel hadakoznom főzés közben. (Aprócska különbség a Szőr és Bende között, hogy Bende már mindent elér, kipakol, megeszik, megiszik, elteker, kiborít, belerak, szétdobál, éhes, szomjas, kakilni kell ( pisinél még nem szól-de nem is várom el) kavargatni szeretne, kutyát terrorizál, WC-be trukál, kuytatálban kezet mos, felmászik, leesik, levetkőzik, belemászik, elcsen, üveget talál (üveg üveget-mi mást), pókhálózik, édességet keres.... és egy lendülettel csak ennyi jutott eszembe.)Szóval szívesen lereceptellek ;o)
Azért jót röhögtem. S még a lelkemet is megynugtattad, mert pont ma osztottak ki anyós-após-férj trió, hogy egy totális csőd a nevelésem, pont a fentírtak miatt. Merthogy ha főzök, akkor a gyerek szöszögjön el egy sarokban egyedül és ne legyen már igénye az anyjára. Már kezdtem elhinni, hogy bennem van a hiba. De most ezzel a bejegyzéssel megint erőt adtál :o) Sokadszorra is köszi Csibe :o)
Két lányomnál fel sem merültek az általad leírt problémák. Simán főzhettem, szépen eljátszottak (nem együtt, 11 év a korkülönbség köztük). Mindkettő arra volt nevelve, hogy simán meglegyen nélkülem is, és a lakás is mindig egyben maradt. Iszonyat büszke is vagyok/voltam magamra, mint a tökéletes anyára. Nagylány 19 lesz, kicsi 8, és még mindig így működik. Viszont most 5. hónapban vagyok és fiút várok....Azt hiszem, kár volt a nagy arcoskodásom, mint szupermami... :))) Most tuti meglátom! :))
Lillanna: Nem mondanám problémának, inkább tény :) Kihívás így főzni, de szórakoztat, legalább nem pepecselek annyit. Nem szeretném, ha a fiam egy másik helyiségben molyolna, ahová ötpercenként úgyis benéznék.
11 és 8 év korkülönbség? Szokatlan :) Andris megvan egyedül is, egyelőre 15-20 perceket bír, így is rá-rápillantok azért. Hagyom, hogy egyedül is játsszon, mert ez nagyon fontos neki, viszont kíváncsi baba hihetetlen mozgásigénnyel, meg imádja a társaságomat is, úgyhogy nem várok tőle olyasmit, ami nem passzol a személyiségéhez.
Majd a lányok elszórakoztatják a fiatalembert :)
Csigamami: Bőszen raktározom az infókat, hogy tudjam, mi vár rám :) A felsorolásodon vigyorogtam, nem baj?
Ha 15-30 perces receptek, jöhetnek, köszi :)
Marjann: Köszi a tippet, ki fogom próbálni, gyűjtöm a gyorsan elkészíthető kajarecepteket - most már :)
Ugyan Csibe :o)
Én is csak röhögök rajta. Majd valamelyik nap felvarázsolom azt a videjót is a blogra, ahol a gyerek kiöntötte az innivalóját a földre, belefeküdt, pacskolt benne majd jóízűen elkezdte fellafatyolni... Első indulatból a felmosórongyért mentem, de eszmbe jutott, hogy ide inkább előbb kamera kell :o))))))) Személy szerint is jókat röhögök rajta, csak ezek a bigott nagyszülők nem értékelik a gyerek kreativitását.... (amúgy ha megengeded, Szőrből sem nézek ki jelen pillanatban kevesebbet...) :o)))))
Megjegyzés küldése