2011. május 3., kedd

Hajas (Nem a Laci. Sajnos!)

Arra gondoltam, üresen hagyom ezt a részt, mert a cím és a vészhelyzet plusz nyüssz és nyafff címke mindent elárul arról az elbaltázott izéről, ami jelenleg a fejemen van és frizurának hívja a fodrászom, de úgy érzem, egy kicsit felelős vagyok az olvasóim hajhagymáiért is, ezért megosztom a tragédiámat. Megrendültségem mértékéről csak annyit, hogy a lelki egyensúlyom helyreállítását célzó egészségügyi vásárlás keretében nem cipőt, ruhát, könyvet vagy gyöngyöt vettem, hanem... egy almazöld kislapátot és seprűt. Szóval, ez már a vég. 
Lassan öt éve növesztem a hajamat. Vállmagasságból indultam és... még mindig nem jutottam tovább. Öt éve képtelen vagyok elmozdulni erről a pontról. Másnak ennyi idő alatt olyan hosszú haj sarjad a fején, hogy kétszer körbekeríti vele a Himaláját, tudom. Azt a kényszerképzetet elvetettem, hogy biztos befelé nő és emiatt néha szőrös a szívem. Mivel ő, aki férfim is a hosszú hajat preferálja, nem valószínű, hogy álmomban rendszeresen megkurtítja a hajzatomat, így kizárásos alapon egyetlen ok maradt: a fodrászom és az ollója. Vagy ez már két ok?
Nyolc vagy kilenc éve járok N.-hez. Ha találok egy jó fodrászt/kozmetikust/írót/csokiboltot/férfit satöbbit, nem váltok egyhamar, mert minek, ha minden frankó. És az elején minden frankó volt N.-nel. Úgy vágott-szárított (és egyszer-kétszer festett, dauerolt), hogy a szeánsz végén belenézhettem a tükörbe, se nála, se itthon nem zaklatott fel a saját látványom, és ez nagy szó, mert a hajam alapvetően hullámos, így hiába egyenesíti ki és szárítja zseniálisra a fodrász, előfordul, hogy az itthoni hajmosás után úgy nézek ki, mintha szarrá ázott madárfészket nyomtak volna a fejembe. Aztán nem tudom, mi történt, de N. egyszer úgy dauerolta be a hajamat, hogyha nincs két mellem, Balázs Palinak néznek és autogramot kérnek tőlem a Blahán. Borzalmas volt, nem győztem a fejemre szorítani a párnát alvás közben, hogy valamennyire kilapuljon a hajam. Az arcomat csak azért nem fúrtam párnába, mert este szerencsére sötét van. Állandóan copfban vagy feltűzve hordtam a bongyorságot és naponta többször is leellenőriztem a tükörben, nőtt-e már. Hát persze, hogy nem. Ööö... a dauerolásra az a mentségem, hogy még hullámosabb hajat szerettem volna. (Ehhh, nőőők!, szisszentek fel a pasik ezen a ponton.) A kínos balázspalis hajzatnak egyetlen pozitívuma volt: Ő, aki férfim látott rögtön fodrász után és ennek ellenére nem szeretett ki belőlem. Vagy lehet, trauma érte és mire felépült a sokkhatásból, újra kicsinosodtam. Oltári mázlim volt, az a lényeg. 
Még mielőtt azt hinnétek, nem szóltam a fodrászomnak, hogy növesztem a hajamat: de, szóltam. Minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy mennyit vágjak?, én meg mondtam, hogy az aljából egy kicsit, ha kell, mert növesztem. Ez azért nem olyan homályos, mint a delphoi jóslat. A növesztem-et félkövérrel szedtem szóban, kizárt, hogy N. nem hallotta. Kéthavonta-háromhavonta jártam N.-hez, mégsem nőtt semmit a hajam az utóbbi öt évben. Az egyetem elején hátközépig ért, ebből is látszik, nem gyárilag defektes a fejem. (Legalábbis a haj része, ehhem.) Akkoriban is jártam fodrászhoz, bár nem N.-hez. Az elmúlt négy-öt hónapban elkerültem N.-t, a hajam hosszabbodott, én örültem. Ugyan hullik a szoptatás miatt, a fiam meg extázisban tépi, de minden nem lehet tökéletes, nem igaz? Mivel ráfért egy loboncigazítás, bejelentkeztem N.-hez és előre örültem, hogy a hajam már olyan hosszú, hogyha levágja belőle a szokásos "kicsit", mindenféleképpen marad annyi, hogy a vállam alá érjen, sőt, minimálisat igazíthat itt-ott, hogy legyen valami frizurám is. Aha, persze. Pofára estem, mint tacskó az agárversenyen. Megint nem láttam, hová tűnt el a sok tincsem. A hajam évek óta nem volt ilyen rövid és béna. Ádijosz, N., itt a vége. 

Ha már így alakult, én, az örök barna, dacosan egy wild cherry hajfestéket dobtam a bevásárló kosárba tegnap. És ezek után már nem félek használni. Mert nincs mit elrontanom vele, hehe (=sátáni kacaj).  

15 hozzászólás:

Marjann írta...

Képet nem kapunk? Csak, hogy okuljunk, na..

Nikletty írta...

Szerintem túl gyakran mentél fodrászhoz, ami nőtt esetleg szépen vissza is vágta, főleg ha egy újjnyinál többet vágott, mert annyit azért kell a töredezések végett szerintem... én hosszú hajjal, fél évente, évente szoktam járni csakis a vége miatt, nekem addig bírni szokta.

Elf írta...

ismerős... én már megmondom neki: ha egy centinél többet látok a földön?: ütök... már belejött... 20 éve hozzá járok, most először sikerült fent lenöveszteni :)

tarts ki, meg fog nőni!

che írta...

van az a hajhossz, melyet nem haladhat meg ha belegebedsz sem. ez egyénenként változó. sacckébé 7 évig él minden hajszál...aztán potty, s csere. így evidens, amennyit hét év alatt nőni tud egy hajszálad, olyan hosszó hajra számíthatsz max. bezony.

dorw írta...

csak azt tudom mondani én, mint Elf: a csakegypicitavégéből nem egzakt mértékegység, a fodrász azt rutinból elengedi a füle mellett. én is jártam már így, mint te, de a nyomor rávitt, hogy még egy esélyt adjak a fodrásznak, és megmondtam neki, hogy 2 centi max., inkább jövök gyakrabban. és lőn csoda! azóta tartja magát ehhez. :)

(a wild cherry, az nem lesz nagyon sötét? *óvatos*)

Csapos írta...

Pár hónapja egy pletykalappal a hónom alatt mentem a fodrászhoz, megmutattam, milyet szeretnék. Meg is oldotta a dolgot, csak azt felejtettük el mindketten (én is...), hogy hullámos a hajam és ahhoz ez a frizura nem túl jó. Borzasztóan nézett ki már másnapra. Alig vártam, hogy nőjön valamennyit.
Azóta megtaláltuk azt a formát, amit még én is tudok kezelni.
Legutóbb azt felejtettem el, hogy azért nem melíroztatok nála, mert ő a hagyományos módszert szereti: ráhúz a fejemre egy gusztustalan bugyit, és a lukakon keresztül kitépkedi a melírozandó tincseket. Egy napig sajgott utána a fejbőröm...
Pénteken megyek ismét, melír tuti nem lesz. :-)

Egyébként csatlakozom az előttem szólókhoz: fotót esetleg...? Vagy várjuk meg az új színét is? :D
teide

mongaal írta...

"Azt a kényszerképzetet elvetettem, hogy biztos befelé nő és emiatt néha szőrös a szívem." :) :) :) Imádom a stílusod!

Szandii.♥ írta...

őőőőő,mi lenne ha esetleg próbálnál beszerezni vmi hajcsatot...nem tudom hogy állna a wild cherry,de Murphyvel én nem packáznék...minden lehet mégrosszabb...

Sziltó írta...

Képeket kérünk, előtte-utána szisztémában.

Wattacukor írta...

Nálam nagyon egyszerű a megoldás: nem járok fodrászhoz. Utoljára vagy 16 éve látott fodrász úgy igazán közelről. Jó, az én hajam (nem szög!) egyenes, ha nő, akkor lefelé teszi, ráadásul mint kiderült, viszonylag gyorsan. Ősszel lesz 3 éve (akkor voltam pocakos) hogy levágtuk itthon a lyánnyal testületileg váll fölé érőre, mostanra mindkettőnknek majdnem derékig ér. Csak az övé sűrűbb :D Elöl én vágom magamnak, van, hogy jobban sikerül, van, hogy kevésbé. Festéket elvből (vagy inkább a rendszeresség és egyéb okok híján...?) nem használok, max színezőt, mint most is. Csodákat művel az ősz csomókkal! :)
A végeredményre én is kíváncsi vagyok, úgyhogy HAJrá! :D

csibike írta...

Majd meglátom, mit tehetek képügyben, de azért most őszintén: Ki rakná be a szarul sikerült frizurájáról készült képet a blogjába? Szerintem senki :)

Wattacukor: Három év alatt nem tört meg a vége? Lehet, hogy nekem is színezőm van, a nagy puffogásban nem figyeltem, csak azt, hogy olyan szín legyen, ami még nem volt a fejemen :)

Szandii.♥: Kész erőműfejem van, annyi csattot raktam a hajamba :) Van egy barna színezőm is hónapokkal ezelőttről, ha nagyon gáz, nem félek használni.

mongaal: Köszönöm :) Írhatnék jobban is, az az igazság.

teide: Erről a középkori módszerről még nem is hallottam... :)

dorw: Új fodrászt keresek, nem kísérletezek tovább :) Nem tudom, milyen lesz, de anyu rákeni. Ha béna, nem megyek emberek közé egy ideig.

che: Csakazértis meg fogom növeszteni :)

Elf: 20 éve? Kitartóak vagytok :)

Nikletty: Tényleg gyakorinak számít? Majd megpróbálok ritkábban, csak egy idő után zavar, hogy nem áll sehogy :)

Lublin írta...

basszus, pont így jártam én is most...mondtam neki, csak egy picit vágj nekem frufrut, ne olyan tömöttet...erre most úgy nézek ki, mint mikor ovis koromban anyám egyszer levágta a hajam...ehh...
együttérzek.

ac írta...

én mindig azt mondom az enyémnek, hogy csak annyit vágjon, amennyit ÉLETBEVÁGÓAN fontos. ezt így megérti és a biztonság kedvéért mindig tükörben egyeztet is velem, hogy biztos mehet-e ennyi :)

Wattacukor írta...

Csibike, az az érdekes, hogy nem törik. Nem szép, igaz, mert kicsit elvékonyodik meg nem egyforma hosszúak, de én is meglepődtem hogy nem törik úgy mint régen. Csak pár szál maximum. Persze illene vágni pár havonta pár cm-t belőle, attól új erőre kapnának, de valahogy mindig elfelejtődik.

csibike írta...

Wattacukor: Most megpróbálok év végéig várni :) Állítólag a vállig érő haj törik inkább, mert állandóan súrlódik, de nem tudom, ez mennyire urban legend.

Lublin: Gyere, sírjunk együtt :) Van egy olyan fogadalmam, hogy egyik gyerekemnek sem vagyok hajlandó itthon nyiszatolni a haját. Néha nagyon durva frizurákat kreálnak a szülők a gyereknek, főleg a bilifazon a nyerő.