2011. június 22., szerda

Hámozott zsemle

Ha valaki azt gondolja a cím alapján, hogy elcsesztem életem első saját készítésű zsemléit... hát, az jól gondolja. Kompenzálni akartam az epres pizza sztorit, nem jött össze, sőt, ezt az egész gasztrobénázást ma még megfejeltem azzal, hogy a gyümölcstorta tésztájához az egész tojásokat kevertem hozzá, nemcsak a sárgákat. F.u.c.k. Vállalom a szerencsétlenkedéseimet, két óra múlva már úgysem fogok emlékezni rájuk legalább megtanulom, hogy kialvatlanul nem lehet minimum három-négy dolgot csinálni egyszerre. Persze jó lenne, ha nem kellene éveket várnom egy nyamvadt gyümölcstorta elkészítésére, jövőre szeretnék többet aludni. Kis vigaszom azért maradt, mert a zsemlék hámozás után ízre teljesen rendben voltak, nagyon gyorsan elfogytak, és a kézi dagasztás is kiválóan sikerült, ha begyúrok még néhány adagot, olyan mellizmom lesz, hogy Arnold Schwarzenegger sírva rimánkodik, legyek a személyi edzője. A zsemléket legközelebb majd rövidebb ideig hagyom  a sütőben, és ha enyhén égett szagot érzek vasalás közben, kimegyek a konyhába is, hátha elfelejtettem, hogy zsemlét sütök. Próbáltam kiflit is hajtogatni, de valamiért nem sikerült, a tészta egyáltalán nem akart nagyobbra nyúlni a sodrófa alatt. Az egyetlen elkészített és megsült versenyzőt formai szempontból egy félúton befőttes gumival elszorított hímtaghoz tudnám hasonlítani. 

0 hozzászólás: