2011. június 8., szerda

Lynn Barber: Egy lányról

Ó, jajjj. Kezdem azzal, hogy a borító jobb felső sarkában nagyjából ízlésesen olvasómágnest helyeztek el: "A regény, amelyből NICK HORNBY sikerfilmet írt". Bevallom, ezt az információt annak minden vonzatával együtt gondolkodás nélkül benyaltam, mint Pistike a mandulás Magnumot egy forró nyári napon. Fel sem merült bennem, hogy nem fantasztikusan jó és gigaszupermegatuti regényt tartok a kezemben, hiszen Nick Hornby könyveit kedvelem, rengeteget röhögök a stílusán, az 'Egy lányról' c. film női főszereplőjét, Carey Mulligant meg Oscar-díjra jelölték. Ilyen előzmények után mi más lehetne Barber könyve, mint fantasztikusan jó és gigaszupermegatuti? Ráadásul Barber újságíró, biztosan remekül ír. Ezeket a logikai gikszereket kizárólag azzal tudom magyarázni, hogy a terhesség és az anyaság első hat hónapja alatt szinte az összes agysejtem elhalt, az újonnan növesztett egyedek meg egyelőre satnyácskák. 
A húzósztori elég gyenge a könyvben, ilyenkor szoktam csodálkozni azon, hogy iksz ebben meglátott valamit, amiből film született. (Még kétezertizenegyben szeretném megnézni...) Nicknek sem lehetett könnyű dolga. (Bocs, hogy lebecsültelek!) Ha elvárások nélkül olvasom a könyvet, előfordulhat, hogy tetszik, mert Barber humora, önkritikája és őszintesége szerethető, a férje betegségénél megrázó. Nem zavart, hogy a film alapsztorija a könyvben egyetlen fejezet csupán, a többi Barber egyetemi éveiről, karrierjéről és magánéletéről szól. Az a bajom, hogy Barber az egyszerű és száraz stílusával nem engedett közel magához, holott nem éppen unalmas életet élt. Olvasás közben egyrészt vártam, mikor melegszik bele Barber a történetmesélésbe, másrészt úgy éreztem magamat, mintha rosszul felhúzott redőnyön keresztül nézegetném egy csokibolt kirakatát: tömve van finomabbnál finomabb édességekkel, de alig sejlik fel belőlük valami. 
Nemsokára elkezdek gyúrni az új bikinimre, remélem, akkor majd salátás hasonlatok jutnak az eszembe. 

0 hozzászólás: