Eredetileg blogokat akartam olvasni és kommentelni, mert eléggé lemaradtam az utóbbi két-három hétben, de Csillagviharnál és Macseknál is belebotlottam egy tesztbe, aminek a rövidített verzióját krikszi linkelte, és természetesen meg kellett csinálnom.
ISFJ, ez vagyok én, azaz "oltalmazó" (gondviselő). Nem lepett meg a teszt eredménye, évek óta boncolgatom önmagamat (is). Persze ez nem jelenti azt, hogy csibike ötösre áll csibike tantárgyból. Rengeteg felismerésemmel kellene kezdenem valamit, főleg így gyerekkel és főleg így fáradtan-kimerülten, például azzal, hogy az ISFJ-nek "meg kell tanulnia felismerni, értékelni és kifejezni a saját szükségleteit, ha el akarja kerülni, hogy túlhajszolt legyen és mások ezt természetesnek vegyék", vagy azzal, hogy "fontos észben tartaniuk, hogy nem szabad túlzott önkritikát gyakorolniuk, és hogy adjanak maguknak is abból a kedvességből és szeretetből, amit másoknak önzetlenül adnak". Az előbb ő, aki férfimmel beszélgettünk az ágyon arról, hogy mennyire durva napom volt ma, reggel 5.30-tól este 21.05-ig nem álltam meg pihenni, de szó szerint nem álltam meg pihenni, csibike saját szükségletei egyszerűen nem léteztek reggel 5.30-tól este 21.05-ig, és ez nem először fordul elő (a részletekről majd a gyerekblogomban), mert ISFJ vagyok, úgyhogy az asztalra csaptam, pontosabban az ágyra, hogy nem akarok rabszolga lenni, napközben is szeretnék egy kis időt csibikére szánni, és hogyha nagyobbak lesznek a gyerekek (a fiam mondjuk legalább három gyerek, ha elevenségről van szó), nem fogok állandóan a család többi tagja alá dolgozni, mindenki szépen beleteszi a magáét a közösbe, mert nekem is jogom van pihenni, a hobbijaimmal foglalkozni. Azért a hangulat nem ennyire drámai, mert az ISFJ nem szereti a konfliktusokat, inkább a párbeszéd híve. Mondtam ő, aki férfim (ISTP) karjában fekve, hogy nem is tudja, milyen jó dolga van, mert például csomagolok neki szendvicset reggelire, meg mosott cseresznyét dobozolok, holott az alap biztos az a legtöbb családban, hogy a férfi vesz magának kaját a büfében és kész. A szendvics és a mosott cseresznye már extra szolgáltatás. (Amúgy szívesen csinálok neki reggelit, de az ágyon ez jutott eszembe.) Az a gyanúm, hogy nem sikerült túl jól a lázadásom, mert ő, aki ISTP-m csak annyit jegyzett meg vigyorogva, hogy amíg nem kérek pénzt a szexért, addig nincs baj. Az nem került szóba, hogy csinál nekem reggelit. Miután kiröhögtük magunkat, elmerengtem azon, hogy én valószínűleg nem tudnék rendesen világgá menni, mert előtte csinálnék a családomnak egy csomó kaját, hogy ne haljanak éhen, amíg nem vagyok, meg kitakarítanék és ilyesmik, meg pár méter után lefeküdnék aludni, és egyébként is ott lebzselnék a közelükben, hátha szükségük van valamire.
P.S.: A képet a tesztoldalról varázsoltam ide, mert pont ez annyira jellemző rám. Köszönet a milyenségem vizuális megfogalmazásáért (bár a rózsaszín kosztümöt jobban át kellett volna gondolni), majd megpróbálok felszabadítani egy-két kezet. Majd, egyszer. Ha ráérek.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése