2011. július 6., szerda

Amikor a vége több, mint jó

Bár nem vagyok biztos a titoktartási kötelezettségemben (meg abban sem, hogy tényleg az arcomba kellett-e tömnöm azt a sós abrakot, amit két napig hősiesen megtagadtam önmagamtól), egyelőre csak annyit árulok el, hogy vége az árverésnek. Hopp, ki gondolta volna. Két olyan ember licitált (dorw és L.), akit nagyon kedvelek, és ha én Granada lennék, elégedetten hajtanám álomra a fejemet, már ha a Granadának van olyanja. Csavar lett a sztoriban, bizony.
És még azt szeretném mondani, hogy a kommentboxot nem miattatok veszem le, hanem magamért, és még azt is szeretném mondani, hogy hiányoztok. 

P.S.: Közben rájöttem, hogy  a sós abrakot nem kellett volna az arcomba tömnöm.

0 hozzászólás: