2011. július 10., vasárnap

Az oroszkrém torta érzéseiről

A héten egyszer éjfél és hajnal kettő között arról beszélgettünk ő, aki férfimmel, hogy néhány hónapja rágörcsöltem a gumimaciságra, arra, hogy igazi gumimaci szeretnék lenni, mert az szerintem sokkal jobb, mint az, ami én vagyok, oroszkrém torta gumimacivénával (ez most ilyen kódolt és leegyszerűsített szösszenet, kód nélkül bonyolultabb), és amikor elmondtam neki, hogy ugyan zavar, mégis rengeteget agyaltam ezen a gumimaci témán, meg közben irigykedtem a gumimacikra, és arra jöttem rá, hogy előfordulhat, hiába van bennem gumimacivéna, soha nem lesz belőlem igazi gumimaci, bármit teszek, inkább az oroszkrémtortaságom határoz meg engem, szóval, amikor ezt a felismerésemet elmondtam neki, ő, aki férfim belenézett a szemembe és nyugodt, határozott hangon annyit mondott, hogy előfordulhat, és attól a ténytől, hogy ő, aki szeret, nem lát nagyobb esélyt a gumimaciságomra, mint én, megkönnyebbültem, és így most már nem kattogok azon, hogy biztos azért nem lehetek gumimaci, mert béna vagyok ahhoz, hogy a felszínre hozzam magamból, és ha nehezen is, de kezdem elfogadni, hogy csibike oroszkrém torta, ami nem jobb vagy rosszabb a gumimacinál, csak m-á-s. 

0 hozzászólás: