2011. július 18., hétfő

Paradicsomprojekt, 4. rész

A fiam egyre fejlettebb vadászösztöne miatt szinte az összes növényemet ki kellett telepítenem az erkélyre, ezért most csak ilyen képre futja, nem bírtam ennél jobban a paradicsomültetvényem közelébe férkőzni. Jól néz ki, ugye? Ahhoz képest, hogy a seggemen és a hajamon kívül eddig nem sok mindent növesztettem az életben. A sivatagi éghajlat miatt aggódtam kicsit, ugyanis magyarországi viszonylatban egy-két elfelejtett locsolás még belefér (és a felső szomszéd viráglocsolása után hozzánk lezúduló Niagarában is lehet reménykedni), szaharai szárazságnál viszont életveszélyes, ha csak egyetlen nap is kimarad. A másik balkonládának anno találtam helyet az erkély korlátján, ott nem ilyen dús a növényzet, mert jobban éri a nap. A dzsungel aljnövényzetében megbúvó példányok (a képen) viszont pofásak. Öt palánta műanyag pohárban maradt, nekik már nem jutott föld, a mostoha körülmények ellenére azonban jól tartják magukat.
Anyu szerint ez, ami a képen van, tuti hoz virágot, és én hiszek neki, a telken felnevelt már néhány kilónyi paradicsomot, meg a bizalmamat is élvezi, hiszen amikor késsel a kezében és elszánt tekintettel az arcában megjelent a konyhaajtóban, hogy ő most felkopaszítja a paradicsomot, nem éreztem úgy, hogy el kell barikádoznom az erkélyajtót. Hétvégén karót kapnak a srácok, most jutottak ebbe a stádiumba. Még nem merem beleélni magamat a saját paradicsomba, majd ha túlélték a nyaralásunkat, majd akkor szövök színesebbnél színesebb álmokat. Talán egy kis lecsót csinálok abból a pár szemből, ami beérik... vagy talán... egy kis lecsót... vagy esetleg mégis inkább... egy kis lecsót?   

0 hozzászólás: