2011. július 11., hétfő

Púpra nem számítottam, de megküzdöttem vele

Nos, a fiúk inkább ne olvassák el ezt a bejegyzést, igyanak meg helyette egy sört. Gyöngyről lesz szó, és ez pasiszemszögből biztos van olyan durva, mint a hüvelygomba. Én szóltam.

Amikor megláttam a púpos lencséket, egyből arra gondoltam, hogy mégis, mit vártam, hiszen nem vagyok formában. Például egy héten keresztül fotóztam a hibiszkuszom egyik bimbóját (összesen tizennégy van neki), hogy napról napra megörökítsem a kinyílását, és nem tűnt fel, hogy a gondosan lefotózott hibiszkuszbimbó minden reggel ugyanakkora. Tizennégy bimbóból sikerült azt az egyet kiválasztanom, ami a kivirágosodás helyett az elszáradásos halált választotta. A miért-re nincs válasz, a maradék tizenháromnak semmi baja. A héten nem fogok lottózni, eltaláltátok.
A falencsékkel is így jártam. Nem haláloztak el, de a lapos lencse helyett valahogy púposat rendeltem, és ez azért volt gond, mert még azt sem tudtam, a lapossal mit kell csinálnom. Mióta anya vagyok, nem sok olyat bír nekem mutatni a világ, amitől zavarba jönnék (világ, azért ne próbálkozz!), úgyhogy végül csak bevontam gyönggyel az egyik (30 mm átmérőjű) púpos lencsét, ő az - eleje, háta, oldala:


Annyira belejöttem a púpok begyöngyözésébe, hogy úgy érzem, komoly veszélyt jelentek a tevékre is.

Minta: Dia

0 hozzászólás: