2011. szeptember 28., szerda

Nagyon karácsony

Nyolc után pár perccel hatalmas lábassal a kezemben siettem hazafelé kedd reggel. Fura érzés volt, hogy ennyire hajnalban lerohantam a lábasért (a gyerek rajtam, apja a zuhany alatt), egy pillanatra azt hittem, álmodom az egészet, de aztán eszembe jutott, hogy az egyik lecsós lábasomban érthetetlen módon odaégett a párolt répa a párolóval együtt, a másik lecsós lábasomban meg kicsírázott valami hús, néhány hétre a hűtőben felejtettem, jajj. Mindkét lábas a kukában végezte, a többrétegnyi égésterméket betonfúró se vitte volna le, a másiknál meg nyúl voltam, nem mertem leemelni a fedőt, hogy inhaláljak a kitudjamilyen élővilágból. (Ha szépen megkérem, szerintem magától lesétál a szemetes konténerhez.) Kedd reggel ő, aki férfim felaprította a hagymát, pardicsomot, paprikát a lecsóhoz, és amikor rádöbbentem, hogy nincs megfelelő méretű edényem, elrohantam a boltba. Tizenhat kislábasban is megfőzhettem volna a lecsót, igen, én azonban úgy éreztem, tudok élni ilyesféle kihívások nélkül. Egészen nagy lábast választottam, ha már, és nem hittem volna, de szoknom kell a nagycsaládos méretet, úgy nyolc-tíz literes lehet.
Szóval, a héten lecsózunk és a múlt héten is lecsóztunk, kisrumpf és L. járt nálunk. Rossz szokásuk szerint rohantak. Valószínűleg megint egy évet kell várnunk, hogy két órára együtt lehessünk. Most komolyan, mi fér két órába? Jó, a lecsó igen. Egyébként azt nagyon szeretem, hogy hiába nem találkozunk egy évig, belépnek az ajtón és olyan, mintha csak tegnap köszöntünk volna el egymástól. Szerettem volna tortát sütni L.-nek, de örültem, hogy A Lecsó összejött. (Azért L. nem maradt torta nélkül.) Kisrumpfot macskával leptük meg, és izgultunk, vajon jól választottunk-é. Jól. Nehezen váltam meg hekka gyönyörű cicájától, ha tehetném, minden figurájából rendelnék és megküzdenék értük a fiammal


Azt itt most gyorsan közbeszúrom, hogy hekkára véletlenül, néhány küzdelmes óra után találtam rá: Régóta izgatta a fantáziámat az amigurumi, és amikor már cirka száz ősz hajszál birtokában tudtam amigurumi-alapot horgolni a youtube-nak köszönhetően (iszonyat büszke vagyok arra a tizenakárhány nyomi körömre), levezetésképpen nézelődtem kicsit valamelyik hajnalban, hogy mi mindent lehet csinálni ezzel a technikával. A kérdést úgy módosítanám, hogy mit nem lehet csinálni ezzel a technikával. Nézzetek csak szét hekkánál. 
A két órába még az is belefért, hogy kisrumpfék átnyújtsák nekem a kenyérsütőjüket és az Amerikában levadászott forró csokikat, a spéci (ravioli és süti) kiszúrókat, meg az Írországból Magyarországra kívánkozott csokikat. Csokiból amúgy nagyhatalom vagyok jelenleg, dorwtól is kaptam egy csomó finomságot szülinapomra, illetve olyan szülinapi szilváslepényt csinált, hogy öröm volt megenni.
A szülinapom eddig vegytiszta öröm. A kisfiam élete/m első pusziját nyalta az arcomra és egy pöttyös bögrét hümhümhümm-t nyomott a kezembe apai segítséggel. A pöttyös bögre hümhümhümm fehér alapon piros pöttyös hümhümhümmm, a változatosság kedvéért. Ő, aki férfim főzte a szülinapi vacsit: A kedvenc éttermünkből hozott kedvenc falatokat. Annyit tudhatok a publikus ajándékáról, hogy még készül, viszont közben életre kelt és megérkezett ő, aki férfim névnapi ajándéka (mármint az enyém, az én kisz drágaszágom), ő az, épp a piros székemen álldogál:


Imádom, és igen, ő egy miciség, a többit Mici blogjában találjátok, bogarásszatok nála is, érdemes. A család egyik részétől gyöngy- és könyvpénzt kaptam, amit végtelenül gyorsan elköltöttem, mert az ilyesmivel így kell bánni. Hétvégén szülinapi összeröffenés a család másik részével, úgy tippelem, remek lesz.

6 hozzászólás:

Elf írta...

jesszasz!!! szerelmes vagyok!!! MOST akarok egy ilyen angyalkát!!!!!! :):):):)

Elf írta...

kéééész - szerelembe estem az összes munkájába :):):)
köszi, ezentúl rendszeresen nézni fogom :)

csibike írta...

Miciben azt szeretem, hogy igényes és humoros, odafigyel a részletekre, nagyon jó ötletei vannak. Örülök, hogy az angyalom itt les az asztalomon :)

Elf írta...

nagyon kreatív nő, és nagyon tetszenek a munkái :)

kisrumpf írta...

Jelentem, HekkaMacsek túlélte az utat, s még egy kis famacskát is kapott társaságnak anyósom jóvoltából. Most már számos birkánk és egyéb totemállatunk mellől figyeli az életünket, és üdvözöl. Hekka blogjába pedig majd később nézek be, mert annak szerintem rám nézve is súlyos következménye lesz, s most elsősorban inkább kötnék :-)

Nagy pussz Nektek innen és köszönöm!

csibike írta...

Meg azt is, hogy Andris barátkozott vele...
Örülünk, hogy örömöt tudtunk okozni :) Kár, hogy nem maradtatok tovább.