2011. szeptember 13., kedd

Nem gasztrobejegyzés, azaz praktikák habtapi szárításához (Ne a bölcsészmegoldást válasszátok!)

Tegnap este kilenc után a fiam összehányta a haptapit, de nem úgy, mint a múltkor, hogy csak a kilencesre toccsant, ami kikívánkozott belőle elalvás előtt, hanem úgy, hogy 2:0 arányban megszavaztuk a gyerekszoba padlójának sürgős habtapitlanítását: ő, aki férfim letörölgette a rókakoma nagyját, felszedte a majd' három négyzetméternyi habtapit és ideiglenesen bevágta a fürdőkádba azzal, hogy ha elaludt a gyerek, kezdünk vele valamit. Meglepő módon heves aludhatnék tört rám a gyerek lefektetése után (amúgy sem voltam túl fényesen szervezetileg), ezért már előre nagyon sajnáltam magam, hogy szunya helyett a szarvast meg a békát meg a többieket suvickolom és szárítgatom. A gyerek harminc-negyven perc durmolást követően a nagyróka után küldött még két kölyökrókát, ezek szerencsére csupán kéttenyérnyi helyet kértek a parkettán. Ő, aki férfim begyűjtötte őket, amíg ikszedjére is átöltöztettem és elaltattam a babát. Ha kicsit megerőltetem magam, rókafalkává bővítem az aznapi termést, a fáradtságom azonban elsőbbségért könyörgött, így szépen ránéztem ő, aki férfimre és megkértem, hogy mossa le habtapikat és tegye be őket a gyerek kádjába, reggelre megszáradnak. Kicsit később eszembe jutott, hogy ha vizes habtapi lennék, borzasztó nehezen tudnék úgy megszáradni, hogy tíz másik habtapi nehezedik rám (klassz vagyok habtapilélektanból), ezért még szebben néztem ő, aki férfimre és megkértem, hogy szárítsa meg az oroszlánt és a nullást és a többieket. Hajszárítóval. Szarul voltam, kizárólag ezzel tudom magyarázni a remek ötletemet. Ha az én pillanatnyi elmeállapotomon múlik a habtapik sorsa, a hajszárító még ma is ott berreg az egyik kezemben, a másikkal pedig (ha épp nem a kötelet tekerem a nyakam köré) gyerekszobába passzoló szőnyeg után kutatok a neten, amit rókatámadás esetén egyszerűen bevágok a mosógépbe. Ő, aki férfim nem a bölcsészkaron végzett (mázli1), szereti a hatékonyságot (mázli2) és híve a gyorsaságnak (mázli3) - persze nem mindenben (mázli4). Lepucolta a habtapirengeteget, aztán betelepítette a feleannyi szabad területtel rendelkező konyhába:


A zseniális megoldásnak köszönhetően nem kínzott a mosogatni vagy aludni dilemmája: pompás habtapibarikád választott el a csurig telt mosogatótól. MÁZLI! 

12 hozzászólás:

Zé írta...

Szép makett! Dupla erődfal, jól védhető bástya, feltörhetetlen számzár.

Szegény Cápa :(

Csigamami írta...

azért jobbulást nektek. Kéne a pasid egy stratégiai megbeszélés erejéig... a végrehajtást már megoldom. a részletesség és egyszerűség kedvéért: úgy néz ki a ház, mint ahol bomba robbant. Nem az az átlagos. Hanem olyan előbb bomba, aztán jött egy tornádó (véletlenül minden hordalékot itt felejtett) aztán átvágott egy gömbvillám és van a büdös kutya is. Jah meg egy bemerevedett nyakú gyerek, aki egész nap üvölt és csak rajtam jó, de nem kendőben meg Manducában, csakis a kezemben. Jah, meg építkezés endfázis, magyar mester vs. német építésvezető 0 nyelvtudás keresztmetszetbe, meg segítettem valakinek jó munkát találni Kanadában, aki ezzel visszaélt és rendőrség, kitoloncolás meg ilyenek.
Az a válasz nem ér, hogy túlvállaltam magamat ;o)))))
Ötlet?(nem tudok sírni és az ordítás sem segít - próbáltam)

Elf írta...

építőkockát B.-nek karácsonyra!!! :):):) Cápát meg ne nevezd át Rókára, remélhetőleg csak átmeneti állapot és már semmi baja! Amúgy mitől volt?

Csapos írta...

Ez aztán a kreatív megoldás! Én teregettem, forgattam, rendszeresen átmozgattam a darabokat anno többször is, mire megszáradtak. :-)
Remélhetőleg nem lesznek gyakran ilyen balesetek.
teide

dorw írta...

én is így szoktam szárítani. :)(ha esetleg még nem fedeztétek fel, akkor mosni kiválóan lehet őket mosógépben szoft programon. ;) )

PicikeMajmóca írta...

Most szereztem be ilyet a még hasban levő úriembernek. Jó ötlet nagyon. Ezt a pasit tartsd meg mindenképpen! :-))

csibike írta...

PicikeMajmóca: Igyekszem-igyekszem :)
Azt mondták anno, hogy Andris kicsi a habtapihoz, de eddig nem történt semmi baleset.

dorw: Lehet mosni? Nem nyűvődik szét több mosás alatt? :)

teide: Majd legközelebb barikádozd el a konyhádat, szuper :) Úgy néz ki, hogy nem bírja a banánt, ezért jött ki minden.

Elf: Nem neveztem át, hol láttál ilyet? :) Banánt evett és még mindig nem marad benne.

Csigamami: Jó, de azt nem mondhatom, hogy csomagolj és menj világgá :)

Zé: Felröhögtem :)

Csigamami írta...

uhh a banán nálunk sem téma.... bár őneki csak különböző forgalmi dugókat okoz napokig... Nálunk a kakaó volt ilyen, ami 5 perc múlva (5 perc kellett hozzá míg megduplázta a mennyiségét a gyomrában vagy ilyesmi) visszaköszönt sokáig... kb 1 éves kora óta tudja csak meginni.
Bevallom nőies-hősiesen és az első hányás alkalmával kib....tam a habtapit.... szememlesütöm....

Elf írta...

nem láttam - csak mondtam :) dokinéni? jobbulást!

csibike írta...

Elf: Nincs átnevezve :) Köszi, ma már teljesen jó volt. Az éves csekkoláson rákérdezek.

Csigamami: Nem ragaszkodom a banánhoz, tud élni nélküle, csak esetleg jó lett volna, ha télen kaphatja.
Nem akartál takarítani? :)

Pöttyöskutty' írta...

Itten ülök a munkahelyemen (pssszt, hogy netezek...), és szélesen vigyorgok ezen a képen:)))Zseniális megoldás:-)))))

csibike írta...

Pöttyöskutty': Fééérfi agya van - szerencsére :)