2011. szeptember 10., szombat

Összegyűjtött izgalmak

"Este írd fel szépen egy füzetbe - de csak emlékeztető szavakkal! -, hogy mi izgatott fel, dühített, bántott, sértett meg aznap.
A hét végén olvasd át az elmúlt napok sérelmeinek történetét, s ami már közömbös a számodra - húzd ki!
A hó végén tedd meg ugyanezt a harminc nappal. Csak az maradjon bent a füzetben, ami még mindig hat a szívedre. Meglepődsz majd, milyen kevés maradt meg. Csak ezek voltak fontosak. Ugye, mennyit izgattad magad fölöslegesen?"

(Popper Péter: Mi az élet étterme?)

9 hozzászólás:

Elf írta...

ez jó... persze egy értelmes ember tudja jól, hogy ha feldühödik, az csak pillanatnyi...én azért szeretem magam azonnal kikiabálni vagy kidühöngeni, mert akkor már el is múlik :)

Marjann írta...

Hm, nekem ez biztos hasznos lenne...

csibike írta...

Marjann: Kíváncsiságból megcsinálom, csak aztán azzal, ami egy hónap után is marad, kezdeni kell valamit... :)

Elf: Az első résszel azért vitatkoznék, mert előfordul, hogy az ember rágja magát dolgokon akár napokon keresztül (nem feltétlenül dühösen, lehet megbántottan is) vagy kattog az agya egy jövőbeni esemény miatt :)
Nekem most az a nehéz, hogy ha ott a gyerek, nem tudok dühöngeni, illetve mivel tőlem tanul konfliktuskezelést, oda kell majd figyelnem, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben.

Elf írta...

ha tudatosan le tudod ezt győzni, hogy kiabálj, az jó... nekem akkor sem ment, nem is értette senki, hogy ha kiabálunk egymással a nagyobbikkal, akkor 2 perc múlva miért vagyunk úgy, mint akikkel semmi nem történt - hát mert kijött... nem állítom, hogy ez a normális, de nekünk bejött :)
persze, ami több napig kitart, az volt a nemfelesleges aggódás, a többi az elvileg :)

dorw írta...

ezek szerint én őstehetség vagyok. :) ugyan nem írom fel a sérelmeimet, viszont öntudatlanul kiválóan szelektálom. igazából nagyon gyorsan kikristályosodik bennem, hogy amivel egy óránál tovább foglalkozom, azon bizony hosszútávú dolog.

miskolczi írta...

Próbálom én is azonnal rendezni a feszültséget (én gyakorlatilag Elf megoldását követem, viszont Drow megoldását is szoktam próbálni - kisebb-nagyobb sikerrel).
Ha nem probléma Csibi, a problémamegoldás ezen ötletét - illő hivatkozással -, átemeltem a saját blogomba.

csibike írta...

Ildi: Dehogy probléma, örülök, hogy vitted :)
Van olyan, ami pitiáner probléma, mégis foglalkoztat hónapok óta. Az agyammal tudom, hogy nincs jelentősége, és mégsem vagyok képes rendezni, vagy lehet, hogy nem akarom, mert imádom ostorozni magam, passz :)

dorw: Az vagy :)
Gondoltam rá, hogy megcsinálom, de már most tudom, mi az, ami egy hónap múlva is foglalkoztatni fog.

Elf: Más a személyiségünk, ebből adódhat, hogy te rögtön kiadod :) Én megtanultam lenyelni, nem most, még gyerekkoromban.

Elf írta...

biztos az az alapvető különbség, csak az enyém sokkal egészségesebb azt hiszem, bár sokkal kevesebben is szeretnek, az is biztos - viszont mindig mindenki tudja a véleményemet :)

csibike írta...

Ennyire nem egyszerű a helyzet azért :)