2012. január 23., hétfő

A szerelem hullámhosszán

A gyerekszobában játszó két fiúra vetettem egy gyors pillantást, miközben a kezemben fogott késsel befejeztem az aktuális hámozó mozdulatot. Lenéztem, hogy hol vágjam meg újra a krumplit - és ez a krumplihéjba nyesett szív nézett vissza rám. Így vaktában egy szobrász sem alkothatott volna szebbet. 

Mától szólítsatok Michelangelának. 

7 hozzászólás:

Marjann írta...

:)

JesszumPepi írta...

:-D Freud-i elmozdulás... :-D

Lublin írta...

nagyon jó lett :-)))

csibike írta...

Lublin: Direkt biztos nem tudtam volna ilyet vágni :)

JesszumPepi: Jaja :)

Csigamami írta...

ez Csibelandzselás lett ;o)

Csigamami írta...

amúgy nem vagy semmi , recés késsel tolod :o)sztem ha én recés késsel toltam volna, akkor abból krumpli sem marad :o)
azt úzeni a jelszó ellenorzo, hogy don safari :o)

csibike írta...

Anyu és az anyukája legutóbb arra tett megjegyzést, hogy m-e-k-k-o-r-a- késsel pucolom a krumplit. (Semmi extra, hagyományos méret.)Egyszer írok majd egy posztot a krumplipucolással kapcsolatos beidegződésekről :)