2012. január 19., csütörtök

A Tervemről

Eszembe jutott, hogy tavaly publikáltam itt A Tervet. Ilyesmit tervezek kétezertizenkettőre is, csak még nem állt össze teljesen, mit szeretnék. Kínos lenne, ha nyáron értékelném A Tervemet, ezért inkább megejtem most. S lőn.
- szeretnék tiramisut enni: Pipa. Rengeteg tiramisut faltam fel tavaly ősszel, csodálom, hogy nem kaptam tiramisumérgezést. A kőkeményen fogyózók most csukják be a szemüket, mert nagyon durvát írok mindjárt. Na, szóval, őszre úgy felgyorsult a fogyásom (nem csináltam semmit, becsülettel ettem mindenfélét, de eredmény nélkül), hogy hiába nyomtam magamba ezerrel a szénhidrátot, nem híztam semmit, sőt, igen komolyan fogytam tovább. Komplett jénai tálnyi tiramisukat ettem meg hétvégente, és akkor még nem voltam terhes.
- szeretnék forralt bort inni: Pipa. Ő, aki férfim isteni forralt bort készít, és egészen szilveszterig bírtam az alkoholmentességet, ott viszont kortyoltam kettőt a forralt boros bögréjéből. Ez tulajdonképpen csapdának bizonyult, mert a két kortytól csak még jobban megkívántam a forralt bort, de uralkodtam magamon, mert hát szoptatás és terhesség mellett nem szívesen csípnék be. Legkésőbb 2013-ban ezt a mulasztásomat pótolni fogom.
- szeretnék paradicsomot termeszteni az erkélyen: Pipa. A paradicsomprojektet ott hagytam abba, hogy öt versenyző megparadicsomosodott és bezöldült. (Végre láttam, hogy születik a paradicsom.) A várakozásommal ellentétben többen nem érezték úgy a száz elvetett magból, hogy csatlakoznának a lecsóalaphoz (így hálálva meg a baromi sok vizet és a társalkodónői szolgáltatásomat), ráadásul az ötből kettő végül megfutamodott és zöld maradt, így a három vérparadicsomból és némi paprikából készítettem szolid, de annál finomabb lecsót. Rém gyorsan elfogyott, mint minden lecsóm.
Idén nem tervezek dzsungelt az erkélyre, mert a habtestemet szeretném kint szellőztetni, illetve meghitt családi reggeliket és vacsorákat, valamint baráti dumálásokat kívánok megejteni a zöldek alól felszabadult zsebkendőnyi területen. Ha mégis elcsábulnék, kizárólag koktélparadicsom jöhet szóba, palánta formájában és egyetlen balkonláda mennyiségben.
-  szeretnék Granadát készíteni: Pipa. Annyi Granadát fűztem tavaly, hogy most már félálomban is összerakom. A népszerű zöldek és a lilák után decemberben végre eljutottam a csokis-karamellás-narancsos változathoz, és idén még jó lenne megfűzni néhány szépséges színkombinációt.
- szeretnék három hétig a Balatonon nyaralni a családommal: Pipa. Életem egyik legjobban sikerült nyaralását hoztuk össze ő, aki férfimmel és ő, aki fiammal, pedig a megérkezésünk után egy órával haza akartam jönni, de aztán helyreállt a gyerek lelki békéje, kialakult a balcsis napirend és gyönyörű napokat töltöttünk együtt. Idill a sokadikon. Nekünk együtt a legjobb.
- szeretnék havonta egy könyvet elolvasni: Pipa. Nem számoltam össze, hogy a semmi kis időmben pontosan mennyi könyvet olvastam. Az előző bejegyzésben szereplő linkben tizenhétről írtam, ennél jóval több volt és a decemberben kivégzetteket még meg sem említettem. Imádok olvasni, mondtam már?
- szeretnék pöttyös bögrét: Pipa. 224 darab pötty boldog tulajdonosai lettünk kétezertizenegyben. Nem tudom meghatottság nélkül olvasni a linkelt bejegyzést, és a pöttyök megérkezése óta nem telik el úgy nap, hogy ne innék valamit pöttyös bögréből.


- szeretnék batikolni: Nempipa. Gyerek mellett semmi esélyem nem volt, idén sem lesz. Talán jövőre, de valamikor halálom előtt mindenféleképpen kipróbálom.
azokkal az emberekkel találkozni, akikkel kétezertízben (nem tudtam): Nagyrészt pipa, pedig nem vagyok masszív társasági alkat, mármint abban az értelemben nem, hogy állandóan más emberek társaságára vágyom, ezért kéthetente új olvasóval futok össze. Tavaly sok régi és új arccal találkoztam (találkoztunk családilag). Dorw barátságáért végtelenül hálás vagyok Az Életnek, kisrumpf és L. meg költözzön haza. Elcsépelt frázis, de a blognak annyira nagy előnye, hogy összehoz olyan embereket, akik amúgy valószínűleg soha nem ismernék meg egymást. Idén egyelőre rémesen antiszociális hangulatban vagyok, bár tudom, hogy adós maradtam pár találkozóval.
- szeretnék egy pozitív terhestesztet: Pipa és hehe, mert egyáltalán nem emlékeztem erre a kívánságomra. Azt hittem, csak nempublikusan drukkoltam magunknak, erre tessék, lett egy ilyenem, és ha minden jól megy, nyár közepén megszületik a "mindegy, hogy milyen nemű, csak egészséges legyen és szülőbarát módon aludjon" munkacímet viselő második gyerekünk. Hihetetlen még mindig. Mielőtt hazahozzuk a kórházból, azért megkérdezzük a dokit, merre találjuk a gyereken a pause gombot. Andrisnál, a Duracell-babánknál ezt elfelejtettük.
- szeretnék sok napsütést: Pipa. Utálom a telet és a hideget, egyedül a hó vonz, de csak kábé egy hétig, utána legyen tavasz vagy nyár.
- szeretnék elefántos mézeskalácsot sütni: Nempipa. Ebben az évben sem jutottam el az s.k. mézeskalácsig, holott a lelki ráhangolódással nem volt gond, az elefántos kiszúrót egy csomószor megsimogattam. Idén elefántos mézeskalácsot a-k-a-r-o-k sütni.
- szeretnék szőnyeget a nappaliba és a hálószobába: Pipa. A padlószőnyeggel szemben táplált ellenérzéseim miatt telepítettünk parkettát a lakásba, amit sikerült feldobni néhány hangulatos zöld, piros, narancs és főleg átmenetinek szánt rongyszőnyeggel. Lehet, hogy véglegesítjük őket és mégsem barkácsolok belőlük faliszőnyeget.
- szeretnék időben válaszolni a levelekre: Ajjajjajjjajjj. Nagyonnempipa. Igyekszem, de nem igazán sikerül megtalálnom a tuti módszert. Nem vagyok az az anyatípus, aki szabadidejében nonstop a neten lóg és blogol és kommentel és levelet ír. Egyébként arra kíváncsi vagyok, hogyan valósítható ez meg. Helyette ki főz, ki takarít, ki szexel, ki gyerekezik, ki pihen ésatöbbi?
- szeretnék hosszú hajat: Nempipa. Sokáig azt gondoltam magamról, hogy csak hosszú hajjal lehetek boldog, és irtóra kiborított, amikor az exfodrászom rendszeresen elcseszte a hajamat, szarul vágta le és nem elég, hogy szarul, de sokkal rövidebbre, mint kértem. Aztán tavaly az utolsó merénylete után eldöntöttem, hogy megnövesztem a hajamat, és ha már elég hosszú a loboncom, keresek egy új fodrászt, akivel fazont vágatok. Ühhüm. Az első fazon hátul egyetlen centis lett, a leghosszabb része az államig ért. És ezt én kértem. Mint ahogy a mostani fazont is, ami alig ér a fülem alá és hátul még mindig egyetlen centis. És sötétvörös. És imádom. Nem tudom megmagyarázni, miért vágattam le mégis. Hirtelen úgy éreztem, nem érzem jól magam hosszú hajjal, nem passzol hozzám, a csokibarnát meg unom, kicsit sem fejez ki engem.
- szeretnék Andrea Bocelli koncertet (valahol itt a közelben, mondjuk a játszótéren): Nempipa, és megsértődtem, hogy Bocelliék nem olvassák a blogomat, vagy ha igen, nem érinti meg a kérges szívüket egy széthajszolt anya aprócska kívánsága.
- szeretnék blogokat olvasni és kommentelni: Nempipa. Ritkán sikerül, de dolgozom az elmaradásom lefaragásán. 
- szeretnék belebújni a kedvenc szoknyáimba: Pipa. A Nagy Fogyásnak köszönhetően összejött a belebújás - és rögtön le is estek rólam az imádott szoknyák. Amíg nem derült ki, hogy terhes vagyok, azon morcogtam, hogy csak kicsit akartam fogyni szülés után, arról nem volt szó, hogy a teljes ruhatáramat le kell cserélnem, és a tizenöt évvel ezelőtti motivációs farmerem is lötyög rajtam. 
- szeretnék virágot látni a hibiszkuszon: Pipa. Az egyik hibiszkuszom ontotta a virágokat, ezért a pipa, a másik egy darab virágot bírt kipréselni magából (szegényt két évvel ezelőtt lelkesen megvágtam, hogy elárasszon a virágaival, azóta egy sem nőtt rajta), a kettő darab bimbót meg ő, aki férfim leverte róla fúrásnál. A héten ez a szerencsétlen példány fejest ugrott a tévé tetejéről a fiam ügyködése miatt, és csak azért nem haltak el róla a levelek, mert azok valamilyen rejtélyes módon két nap alatt elszáradtak, de az összes, és most csak parányi levélkék figyelnek rajta, ki tudja, meddig.
- szeretnék rendet tenni a fényképek között: Nempipa. Ez az a dolog, amire sajnálom a kevés szabadidőmet, úgyhogy gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek.
- szeretnék olyan boldog lenni és annyit nevetni, mint tavaly: Nagyrészt pipa, és erről majd jön egy külön poszt.
- szeretnék elég jó asszonya lenni ő, aki férfimnek, szeretnék elég jó anyja lenni a fiamnak: Pipa. Ő, aki férfim szerint sikerült. Én, az örök maximalista nyilván ki akartam sajtolni még ezt-azt magamból, de kezdem elfogadni, hogy a határok nem feltétlenül azért vannak, hogy állandóan feszegessük őket, néha egyszerűen csak el kell fogadni, hogy abban a helyzetben ott a határ és kész - és nincs vele semmi dolgom.
- szeretnék kevesebb csokit enni: Nempipa. Magyarország éves csokoládéfogyasztásának harmadát tutira én produkáltam tavaly. Még gondolkodom, miért nem híztam egy grammot sem.

6 hozzászólás:

Leonia írta...

Jó kis éved volt, klassz, hogy majdnem minen sikerült véghez vinni.

Mikor találkozunk, hogy elmeséld, hogyan kell tiramisuval és csokival fogyni? Sőt, többet fogyni, mint szeretnénk? Ugyanis valahol a post elején említett "kőkeményen fogyózók" közül én vagyok az egyik (lsd, a blogom legfrissebb bejegyzését), és egy komolyabb vagyont lennék hajlandó kifizetni, vagy egy kisebb gyilkosságot elkövetni azért, hogy lefogyjak anélkül, hogy éheztetném magam. És nem, még csokit sem szeretnék enni, beérném azzal, hogy megebédelhetek.

Mindegy, azért még olvasni fogom ezentúl is a blogodat, de duzzogva.

Marjann írta...

Csibike feltalálta a csokistiramisu monodiétát :)
Egyébként gratulálok a sok pipához, remélem ez az éved is pipákban gazdag lesz!

Zéék írta...

ím az ajánlatunk: ha eljöttök, két légy ütődik egy csapásra.
1. Csinálunk mézeskalácsot (nekünk elmaradt a 2011-re betervezett mézeskalács party gyermekbetegség miatt). Talán használhatjátok az üstökösös kiszúrónkat is.
2. Találkozva lesz velünk.

Niki írta...

A fogyásodért sárgulok....(mondjuk most mindegy, mert akkor is hízok ha nem akarok és ez így van rendben, de ha megszületik a legkisebb ÉN IS FOGYNI AKAROK!!!)
És én is szívesen összetalálkoznék veletek egyszer!

dorw írta...

én meg *meghatód* és *ölel* és *viszont*!

*akkoramosolyamitlesemtudszképzelni*

:)

csibike írta...

dorw: Dedede :)

Niki: Épp azt akartam írni, hogy most neked sem aktuális a fogyás :)
Egyszer összehozzuk :)

Zéék: Üstökösös kiszúró? Wow :)
Ha szociálisabb üzemmódban leszek, keresni foglak titeket úgyis.

Marjann: Köszi, és neked is legyen olyan éved, amilyet szeretnél :)
Aztán nehogy valami vízipipa mellett kössek ki...

Leonia: Amíg nem vettem végig, nem is sejtettem, hogy ennyi pipám lesz :)
Remélem, azért nem tiportam a lelkedbe, szóltam előre :) Nálam adva van egy 15 hónapos baba kint, aki egy pillanatra sem áll meg, folyamatosan mozgásban tart, és amíg nem volt bent egy 14 hetes baba, addig rengeteget hordoztam mindenféleképpen, így mentünk vásárolni, sétálni, dokihoz, de itthon így ringattam, takarítottam, mosogattam ésatöbbi, szóval, súllyal edzettem hónapokon át, mellette pedig emelgetés, kergetés, mászókázás és hasonlók, illetve gyakori szoptatás. Egyelőre ezek azok a dolgok, amelyek biztos elvitték a betolt energiát, de lehet, hogy van más összetevő is. Majdnem 30 kiló ment le rólam 13-14 hónap alatt, ha nem lettem volna terhes, nem tudom, hol áll meg a fogyásom. És tényleg mindent kajáltam, de minden ártalmasat, mert mindig éhes voltam, főleg este, és pluszban nem mozogtam semmit, mert így is majd' megdöglök, amíg eljön az este és elülhetek végre :)