2012. február 11., szombat

Zoknimizéria

Felemás zokni van rajtad, szólt anyu valamelyik nap, én pedig szemrebbenés nélkül vágtam rá, hogy tudom. A tudom azt jelentette, hogy igen, reggel öt perc szekrénytúrás után sem találtam meg a vastag bordó zoknim párját, így rettentő leleményesen egy másik magányos zokniba bújtattam a fagyhalál közeli lábujjaimat. Nem esett nehezemre a választás, ugyanis a zoknijaim hatvan százaléka tökegyforma párja nélkül kénytelen a szekrényben gubbasztani. Hogy miért? Hónapokkal ezelőtt ügyesen kitaláltam, hogy milyen unalmas már mindig ugyanolyan zoknikba csomagolni a két lábamat, és a változatosság kedvéért szándékosan más-más példányt húztam a balra és a jobbra. Ahányszor a felemás zoknijaimra esett a pillantásom napközben (az éjszakát alvással töltöm, nem zoknistíröléssel), mosolyognom kellett, mert vicces látvány volt (szar a humorom, ezt mindenki tudja). Egy-két hónap után úgy éreztem, kivicceskedtem magam, jöhet vissza a normál üzemmód, addigra azonban már olyan szinten összekeveredtek a zoknijaim a szennyes ruha - tiszta ruha körforgásban, hogy a zoknifelhúzás szent pillanatában alig találtam meg néhány tiszta zokni tiszta párját (muszájból gyakran megint a felemás megoldásra szavaztam), és a helyzetemet csak nehezítette, hogy nem titulálnám a személyemet a zoknigombócosítás elkötelezett hívének. 
Mindegy, egyszer ezt is ki kellett próbálni.

14 hozzászólás:

dorw írta...

ááááá, ezt nem hiszem el! XD te is...! XD

annyi a különbség, hogy én alkalmanként még a mai napig gyakorlom ezt a szokást. :)

cyborgwings írta...

szeptember végén - a reggeli hideg, napközbeni forróság idején - én is kitaláltam, hogy divatot teremtek, mondjuk én kicsit komolyabban vettem a dolgot és a felemás zoknit fürdőruhával párosítottam. hát meseszép volt, mondhatom. de legalább jót szórakoztunk rajtam. :)

Elf írta...

én akkor felemásozom, amikor az egyik kilyukad a másik nem - és jó ez még itthonra alapon, felveszem összevissza :)

Majmóka írta...

Hú! Úgy tűnik, én túl precíz vagyok, mert én már párosítom a teregetés közben. Aztán ha megszáradt, már csak gombócosítani kell. :-))

Leonine írta...

Az én uram azon van kiakadva, hogy én "összevissza" teregetek a szárítóra, és csak akkor párosítok, amikor már a szekrénybe pakolok. De most őszintén, ha a szekrénybe már párosítva-gombócosítva kerül, akkor nem tök mindegy, hogy a szárítás előtt vagy után párosítottam???

Niki írta...

Ajaj, én is a precízek közé tartozom, mert én is úgy teregetek, hogy már rögtön párosítok is!:) És tiszta idegbaj vagyok, ha az egyik pár a figyelmetlenségemnek köszönhetően véletlen a szennyesben marad! A saját zoknijaimat gombócosítom, a páromét csak szépen félbe hajtom, és szín szerint külön teszem! Kicsit rigolyás vagyok?
Rajtad viszont jót mulattam!:)

kisrumpf írta...

Szoktam én is kétféle csíkosat hordani :-)S Niki, az nem rigolya! Én is párosítva szárítok, s előtte FELTÉTLENÜL ki kell őket rázogatni, nem csak úgy odacsapni a szárítóra, kérem, s úgy KELL odacsíptetni a csiptetővel, hogy nyitva maradjon a száránál, s átjárja a levegő :-)

Zoknigombolyítani pedig szertartásosan szoktam, jó mulatság, kisimogatom őket az ágyra, s árnyalat szerint párosítok, ha összekeverednének mégis, de csak az uraméit. Neki nincsenek malackás, rénszarvasos, vagy macskás zoknijai, amelyek megkönnyítik a párosítást. Unalmas felnőtt! :-)

Elf írta...

szerintem tökmindegy hogyan szárítod... én utána párosítok, nem könnyű, 3 féle fekete zokni van nálunk és mind más, örülök ha felteregetem :)(

Orsi írta...

A téli hónapokban 2 hetente 2-3 napig én is eljátszom, hogy "páratlanul" hordom a zoknijaim! :))))
"... szar a humorom..." - ez vicces! :DD Én nagyon csípem!

csibike írta...

Orsi: Remélem, utána gyorsabban megtalálod a párokat, mint én :)
Szeretem az iróniát, bár azt gondolom, hogy a humorom megértéséhez és értékeléséhez kell egyfajta beállítódás (nem pia és nem drog, természetesen :)).

Elf: A férfizoknik nagyon unalmasak :)

kisrumpf, Niki: Ahogy olvastalak titeket, kezdett furdalni a lelkiismeret, hogy milyen rendetlen nőszemély vagyok... de aztán szerencsére elmúlt :)
Egyébként magatoktól csináljátok így, vagy anno így tanultátok otthon?

Leonine: De, teljesen :) Nagyon régen volt egy pasim, akivel egyszer együtt teregettem nála, és lecseszett, hogy miért nem egymás mellé rakom a párokat... Hát, nem jártunk sokáig.

Majmóka: Majd magamba révedek, mi gátol meg a hasonló eljárásban :)

Elf: Most az jutott eszembe hirtelen, hogy évek óta nem lyukadt ki egy zoknim se... :)

csillagvirág: Nem semmi látvány lehetett :)
Most kinek szurkolsz, hogy visszatért Kimi?

dorw: Ugye, nem lepődtél meg nagyon? :)

Niki írta...

Ne legyen lelkifurid Csibi, a fél karomat odaadnám ha fele olyan ékszereket gyártmányolnék mint Te! Elképzelem, hogy amikor megszületik egy csodás nyaklánc mintája a fejedben és még van is lehetőséged nekiülni, akkor nem éppen a zoknipárosítás és gombócosítás körül forognak a kerekeid. A humorod pedig ettől jó!:)
Anyukámtól örököltem egyébként mind a takarítási mind a rendmániát. Szerencsére kiment a divatból a keményítés, mert anyu még a lepedőket és ágyneműket is keményítette!

cyborgwings írta...

hát egyértelműen kiminek szurkolok, mert ő az etalon, örök szerelmem és a többi. :) aztán még egy kicsit vettelnek is, mert őt is megszerettem azért.

JesszumPepi írta...

A legjobb az egészben, hogy ha vki észre veszi ÉS szóvá is teszi, lazán csak foghegyről oda lehet sóhajtani: ugye milyen csini? Van belőle még egy pár...

kisrumpf írta...

Nem így tanultam otthon, hanem - hahaha - bébiszittyó koromban mutatta a zoknipárosítást-gombolyítást az alkalmazóm. Azóta kényszeres :-)