2012. április 23., hétfő

A Királyhoz fűződő kapcsolatomról még annyit, hogy...

... az előbb (úgy x órája) nem tudtam már leírni, hogy Elvis pontosan egy hónappal a születésem előtt halt meg, szóval, amikor gyerekkoromban álmodoztam róla, már eléggé halott volt, de akkoriban (még a mamutok kihalása előtt) rengeteg filmet és zenét játszottak tőle mindenhol, én meg egy kockás füzetbe ragasztottam az innen-onnan begyűjtött képeit, így nekem teljesen élőnek tűnt ez a szép ember. 
Gyerekkorom azért további furcsaságoktól mentesen zajlott (emlékeim szerint), és később már csak eleven emberekbe habarodtam bele kamaszos hevülettel, pölö Jean-Claude van Damme-ba vagy Chris Isaak-be vagy a fél olasz fociválogatottba (Salvatore Schillaci miatt akár fűszálanként szedem fel a gyepet a kilencvenes vébén, ha szépen megkér rá). 

P.S.: Az előbb rájuk kerestem a neten. Hát, Jean-Claude-ot és Totót fogjuk a valamilyen szinten boldogtalan kamaszkoromra, Chris a mai napig vállalható.

2 hozzászólás:

Orsi írta...

Én Paolo Maldini-be voltam/vagyok?/ halálosan szerelmes...
Minden meccsét láttam éééés, amikor Őt mutatta a kamera premier plán, mindig arra gondoltam, hogy engem néz! :D
Ráadásul "megbeszéltem" Vele, hogy milyen jó, hogy rám talált, mert 7 év és 2 nap híján egyszerre születtünk, tarthatjuk együtt a szülinapunkat! :)))))

csibike írta...

Emlékszem a kék szemeire :)