2012. április 8., vasárnap

Romantika a fagyhalál szélén

Akadt ma egy gyerekmentes másfél óránk. Ez idén már a második ilyen, egész jó az arány. A családi összeröff keretei között anyósomék és a legidősebb sógornőmék pesztrálták az elsőszülött fiúnkat, aki egymaga képes arra a varázslatra, hogy másfél órán át szinte állandó mozgásban tartja a megőrzését és szórakoztatását vállaló öt darab felnőttet.
A romantikázást úgy terveztük néhány nappal ezelőtt ő, aki férfimmel, hogy elhajtunk a Daubnerbe és rengeteg fagyival a kezünkben sétálgatunk a tavaszi napfényben, nem beszélünk gyerekdolgokról, egyszerűen élvezzük, hogy kettesben vagyunk és csupa élvezetes felnőttséget művelünk.
Hát, másként alakult.
1) A dekoltált felsőm igazán szépen keretezte a nyakláncomat, a rövid tavaszi kabátom remekül kiemelte a türkiz felsőm színét, mindez azonban mínusz nyolcvan fokban édeskevés, főleg úgy, hogy az előbbibe nem túl sok anyagot tettek, az utóbbit meg képtelenség begombolni a terhesdomborulataimon. Ku Baromira fáztam már a kertkapu-kocsiajtó távon. A teóriám az volt, hogy biztos csak anyósék háza előtt fúj a jeges szél, ezért nem kértem kölcsönpulcsit plusz - sálat a sógornőmtől, a Daubner belső területen fekszik, ott tuti nyármelegbe futunk.
2) A Daubner előtt orkánszerű szelecske fogadott minket, az a típus, ami simán a kontaktlencsémbe és az orrlyukamba fújja a fagyimat, meg a dekoltázsomba. A kültéri fagyizásról lemondtunk, a sorban állás után (a Daubnerben még ilyenkor is nagy a tömeg, tudtad?) bezárkóztunk a kocsiba és lehelgettük az elfagyott ujjainkat a fagyinkat eszegettük. Ő, aki férfim tett valami tisztára olyan, mint az autós moziban megjegyzést a körülményekre, én azonban csak egy lepukkant házat láttam magunk előtt elhalt orgonabokorral a kerítésen. Az eper- és a csokifagyi viszont hibátlan, a tejszínhab is oké, a medvehagymás pogácsát pedig ne hagyjátok ki, ha a Daubnerben jártok.
3) A gyerekekről beszélgettünk. A nagyról, aki húsz perc után már hiányzott, és a kicsiről, akinek még egy ideig fix helye van bennem. A jövő évi nyaralást tervezgettük, hogy milyen jó lesz a két fiúval a Balcsin.
4) A hasam már akkora, hogy kényelmetlen a minikocsiban csókolózni. 
5) Kerestünk egy benzinkutat, és ő, aki férfim leellenőrizte a kocsi gumijaiban a nyomást.
6) Megegyeztünk abban, hogy mindketten bődületesen álmosak vagyunk, lehet, inkább hagyni kellett volna a Daubnert, anyósomék meleg házának egyik meleg ágyában kellett volna összebújva szundikálnunk a meleg takaró alatt, vállalva azt, hogy a gyerek ötpercenként behoz a szobába egy-egy szuvenírt (kisautót, szöszt, üveggolyót, csirkecsontot, egyebet), ami szerinte nélkülözhetetlen az alváshoz.
Azért jó volt.

5 hozzászólás:

Vera írta...

Rémlik, mintha ez a daubneres dolog már egyszer a dugába dőlt volna. Lehet, hogy a Daubnerben van a hiba. :)

csibike írta...

Akkor nem jutottunk be, most viszont fagyiztunk, pogácsáztunk, illetve nálam lecsúszott még egy tiramisu is :)
A Daubner amúgy olyan, hogy se bent, se kint nem lehet leülni, elvitelre dolgoznak, illetve állva megeheted-megihatod a kiválasztottadat, mint a lovak :) Nagyon finom dolgaik vannak, szerintem a Daubner a legjobb cukrászda Budapesten.

che írta...

Nincs mese, nagyobb kocsi kell!

Vera írta...

Igen, ismerem én is, és isteni a mindenük, csak mindig rengeteget kell sorbanállni, leülni meg nincs hova. Hja, ha az ember elitcukiba jár! :)

csibike írta...

Vera: Évente egyszer eljutunk a Daubnerbe, ha egyáltalán... :)

che: Ühüm, csak most épp családi házra gyűjtünk néhány évig :)