2012. szeptember 27., csütörtök

A hangulatom ékszerben


Még nincs gazdája. 
Itt várja, hogy megszeretgesd.

2012. szeptember 23., vasárnap

Köszönöm, itt megállok

Nos, úgy néz ki, harmadszor is le kell fertőtleníteni a lakást, merthogy hiába szól a történet csak pár dögről (eddig összesen kábé tíz hulla került elő, szóval, még igazi fertőzöttség sincs), egy példány vígan nézelődött a függönykarnison, amikor ő, aki férfim rátalált (gondolta, kimossa a függönyt visszaköltözés előtt), és vértelenül hullott el egy jól irányzott csapás után, ergo őt valahogy elkerülte az irtószer, ami patakokban folyt a padlón az elmúlt három hétben, a függönykarnis legbelső redőibe azonban nem jutott. Talán két hét múlva hazamehetünk, TALÁN, mindenesetre ő, aki férfimnek kétnaponta otthon kell majd aludnia, hogy kicsalogassa a dögöket. Gondolj bele, azzal a tudattal fekszik le aludni az ágyunkra, hogy mindjárt jönnek a vérszívók és lakmároznak belőle. Klassz. (Nem.)
Az elmúlt majd' hat évben összesen nem voltunk távol annyit ő, aki férfimmel, mint most szeptemberben. Utálunk egymás nélkül kelni-feküdni. Ez nekünk büntetés.
A nagyobbik fiam testén allergiás kiütések jelentek meg, sebesre vakarja őket szegénykém, és bármi lehet az ok, pl. macskaszőr, anyósom főztje, padlószőnyeg, mosószer, a lényeg az, hogy amíg itt vagyunk, addig nem múlik el, az biztos. Azt remélem, hogy már erre a hétre kapunk időpontot az allergiagyógyítás nagyágyújához. Andrist borzasztóan megviseli ez az egész átmeneti helyzet, főleg az apukája távolléte.
Az egyik nagymamám agyvérzést kapott, fél oldala lebénult, kórházban van. Beszélni nem tud, az egyik szeme mozog.
Nagy Manitu, te és az összes kis barátod, légyszi, ennyi elég, köszönöm.

2012. szeptember 20., csütörtök

Össznépi drukkolást kérek szépen

Ő, aki férfim holnap este megint csalinak megy az otthonunkba. A második kör irtás után a kedd éjszakát csípés nélkül megúszta a kanapén, és nagyon reméljük, hogy nem azért maradt harapásmentes, mert a dögök lusták voltak átvándorolni a hálószobából a nappaliba egy kis embervérszürcsölés miatt.

Egy hónap után szeretnék végre hazaköltözni. Honvágyam van.

2012. szeptember 16., vasárnap

35

Amikor még nem voltak gyerekeink, szabit vettünk ki egymás születésnapjára, ha az nem hétvégére esett, és éjfél után rögtön boldogszülinapot kívántunk, és mindenféle finom programot és meglepetést szerveztünk, és dugdostuk a hűtőben a tortát, és a kedvenc éttermünkben ebédeltünk vagy vacsoráztunk.
Ma és kisgyerekesként és távol az otthonunktól a 'fáradt és örül, hogy végre leülhet' szülő verzióban ünnepeljük a szülinapomat, ő, aki férfim meg én, csókok és ölelések és szeretlekszeretlekszeretlek, erre mindig jut idő és energia, ajándékra és programra és tortára nem. A napot a konyhában összebújva, laptop előtt ücsörögve zárjuk, csukott konyhaajtó mellett, nehogy felébresszük a gyerekeket vagy a nagyszülőket, és kekszet eszünk és gyümölcslevet iszunk, és megnézzük az X-Faktor 3. válogatóját, aztán jól érezzük egymást a fürdőszobában, mert ott nem nyikorog cefetül sem az ágy, sem a parketta (és utána egyetértünk abban, hogy az ágyban sokkal kényelmesebb, hiába no, öregszünk).
Amikor már nagyobbak lesznek a gyerekeink, és szabit veszünk ki egymás születésnapjára, ha az nem hétvégére esik, és éjfél után rögtön boldogszülinapot kívánunk, és mindenféle finom programot és meglepetést szervezünk, és dugdossuk a hűtőben a tortát, a kedvenc éttermünkben arról sztorizgatunk majd ebéd vagy vacsora közben, hogy te, emlékszel, amikor még kicsik voltak a gyerekek, és úgy szülinapoztunk, hogy...?
 

2012. szeptember 12., szerda

Legújabb végleteim


A többi kép és a lájkolós fb-dobozom meg itt: 

2012. szeptember 6., csütörtök

A-n-n-y-i-r-a keményen azért nem nyomjuk

Torok, nem tüdő, hanem torok. Bocs, anyu, nem akartalak megijeszteni.

2012. szeptember 5., szerda

Mi ilyen keményen nyomjuk

Ja, és azt még nem mondtam, hogy az ágyi poloskán kívül vírusos tüdőgyulladásunk is van. Családilag nyaltuk be, ilyen remekjó állapotban bonyolítottuk le a költözést. Anyósom igazán bátor asszony, hogy így is befogadott minket.
És ő, aki férfim tegnap otthon aludt, és cirka húsz csípést gyűjtött be. Drukkoljunk, hogy a második irtás után elpatkoljon az összes vérszívó dög.

2012. szeptember 2., vasárnap

Az evakuálásunkról

Amikor itt D. bedobta kommentként, hogy előfordulhat, a vérpókos harapásaim valójában ágyi poloskától származó csípések, rágugliztunk a dögre, ő, aki férfim meg én, tudni akartuk, mi szívja a véremet. A képek alapján megszavaztuk, hogy nem, ez nem ágyi poloska. Kábé egy héttel később az addig csípésmentes ő, aki férfimmel úgy ébredtünk az egyik reggel, hogy tíz-tizenöt baromira viszkető csípést számoltunk össze magunkon. Fejenként. Szemöldökráncolva állapítottam meg, hogy ezek a csípések nem hasonlítanak a korábbiakra, teljesen más a formájuk, bár nálam most is terebélyesedtek, egymásba folytak, egyetlen nagy, vörös és égő felületet alkotva. Vakaróztunk, nem keveset. Soha ilyen mocskosnak nem éreztem magam, mint az elmúlt egy hétben. Kedd este már nem mertem a hálószobában aludni, féltem, hogy egy újabb adag csípés hatására eldurvulnak a korábban begyűjtött és begyulladt csípéseim. Aztán szerda reggel az addig érintetlen nagyobbik fiamon több harapásnyomot számoltam össze, ő, aki férfim pedig talált valamit, amit kivégzés után lefotózott és a net segítségével ágyi poloskaként azonosított. Telefonáltunk a házunkkal szerződésben álló rovarirtó cégnek, hogy vészhelyzet van, jöjjenek irtani. Az emberük délután érkezett meg, hogy ő most kiirtja a dögöket így és így, pakoljunk mindent össze és gondoskodjunk arról, hogy a gyerek ne érintkezzen a földdel. Úgy négy hétig. Zokniban sétálhat ide-oda, de ne tenyereljen le, a játékait ne tologassa ott ésatöbbi. Arra gondoltunk, hogy a szaki (aki amúgy a bakancsában lazán sétálgatott a gyerekszobában leterített habtapin) spriccel egy kis gyilkos szert az ágyunkra és annyi, az a legvadabb fantáziálásaink között sem szerepelt, hogy az egész lakást lefertőtleníti. Mivel a gyerekem nem tud repülni, megszavaztuk a kitelepülést. Négy hétre. Fújás, hét-nyolc nap a méreg mikrokapszuláinak aktivizálódására, két hét szünet a két fújás között, fújás, hét-nyolc nap a méreg mikrokapszuláinak aktivizálódására. Ha nem lenne Andris, nem kellene kiköltöznünk, mert a szer emberre csak akkor veszélyes, ha a földön kúszik-mászik és beletenyerel és a szájába veszi a kezét.
A szaki nem talált ágyi poloskára utaló nyomokat, összesen két tetemmel találkozott (ő, aki férfim hárommal), ergo van remény, hogy nem szaporodtak el. Szerencsére nem kellett azon filóznom, hogy melyik híd alá menjünk csövezni a lassan két hónapos és a lassan két éves gyerekünkkel, mert anyósomék be tudtak fogadni minket. Négy hétig ő, aki férfim parányi kamaszszobájában éldegélünk, ő, aki férfim meg hetente egyszer-kétszer az otthonunkban alszik, hogy élő csaliként tesztelje, mennyire pusztulnak a dögök. Ruhából kizárólag frissen kimosottat hozhattunk át, ami nem érintkezhetett semmiféle fertőzött felülettel. Négy hétre elegendő ruházatot mostam-szárítottam másfél napon keresztül... A rovarirtó szaki minden poloskagyanús cuccot szétszedett és lefújt a lakásban. Ő, aki férfim finoman hadiállapottal jellemezte az általam nem látott, irtás utáni helyzetet. Egészen máig azon is izgulhattunk, hogy felpúposodott-é a parketta a rácsorgó méregtől. Ma kiderült, hogy nem. És az is durva, hogy korábban mindkét szomszédunknál jártak irtani, amit egyik sem említett meg, holott az ágyi poloska fertőzöttség terjedhet lakásról lakásra is. Klassz.
És most hagyjátok abba a vakarózást.