2012. november 16., péntek

Anyaszem, anyaszív

Ó, az én kisfiam is olyan álmában, mint egy angyal, mondta a csupamosoly és csuparánc, madárcsontú néni az alvó Dávidot nézegetve. Nyolcvan-kilencven lehetett, azt tippeltem, a kisfia talán hatvan, számolgattam. Vagy már csak egy emlék.

4 hozzászólás:

Névtelen írta...

cukiság :-)

Orsi írta...

Vagy lehet, csak szerette volna szegény néni, hogy létezzen! :(
Archeo: érdekes, hogy ez jutott róla eszedbe. Szerintem sokkal inkább szomorú. Cukinak nem nevezném...

csibike írta...

Az jutott eszembe, hogyha él a fia, tényleg aranyos, hogy angyalnak látja még mindig, viszont belegondoltam abba is, hogy mi van, ha már nem él...

Csillagvihar írta...

Off.
Megpróbálom áttörni magam a kommentkódoláson (csak csendben jegyzem meg, leginkább ezért nem látsz kommentet tőlem nálad).
On.
Egyáltalán nem szomorú. lehet találgatni, hogy volt-e, van-e, 60éves-e, vagy az unokájára gondolt-e.
Akinek van gyereke, az tudja. Az enyémek még csak 14 és 16 évesek, de mindig imádok ránézni az arcukra, mikor alszanak. Nagyon56 szeretem a kisimult, nyugodt "angyali" arcukat látni, amin végre nincsenek az aggódó, hisztis, dacos, kamaszgondos ráncvonalak.