2013. január 22., kedd

Kicsi Tom akarok lenni

Ugye, az történt, hogy tavaly decemberben végre kitaláltam, mi leszek, ha nagy leszek. Igazából nem jó szó a kitaláltam, mert nem agyaltam rajta semmit, egyszerűen az egyik hajnalozásnál belém vágott a felismerés, hogy ékszerekkel akarok foglalkozni. Nem szeretnék. Akarok. Pontosabban A-K-A-R-O-K. Épp valamelyik megrendelésemen dolgoztam, és bámmm, jött az érzés, hogy igen, ez mind én vagyok: a gyöngyök és az ékszerek, és a bizonyosság, hogy rengeteg örömöt adnak az embereknek az ékszereim, és ez nekem hosszú távra kell. Kell. Pontosabban K-E-L-L. Teljesen felpörögtem a tudattól, hogy ó, igen, milyen szép lenne, ha a hobbim lenne a munkám. A komolyabb horoszkópokban mindig előjött, hogy hoppá, jó későn találom meg a nekem való munkát, én meg azon filóztam, mi a fenét tudok majd csinálni százévesen fogak és memória nélkül, járókerettel, reszkető kezekkel.
35 év alatt csak kiderült, milyen munkától lennék boldog. Boldog. Pontosabban B-O-L-D-O-G. Talán ezt az egy dolgot tudtam irigyelni mindig: ha valaki azt csinálja meló címszó alatt, amit imád. Gyerekként gyerekorvosnak készültem, cuki kisbabák szenvedéseit óhajtottam enyhíteni hűs kezemmel és napsugármosolyommal, anyuék nyomták is, hogy orvosorvosorvos, a vért azonban nem bírom, a biológiát, kémiát és a hasonló izéket pláne nem. A suliban ötösöket vittem haza ezekből a tárgyakból is, mert nekem mindenből ötösöket kellett hazavinnem. Majd egyszer mesélek erről a történetről és a káros hatásairól. Szóval, az hamar kiderült, hogy az én terepem a könyv, a történelem és a nyelvek, és minden, ami fantázia és kreativitás. Ez utóbbival senki nem foglalkozott a környezetemben, úgyhogy sokáig stewardessként meg idegenvezetőként meg a magyar válogatott kézilabdásaként láttam magam, aztán úgy tűnt, a tanárkodás lesz a hivatásom. Jó volt tanítani, meg akartam váltani a világot, de a világ inkább pofonokat osztogatott, meg amúgy is, a tanári fizetés semmire sem elég, bennem meg dominál az a férfias beállítódás, hogy ne filléreket dobjanak oda a munkámért, na. És a tanárkodás után jött két olyan meló, amiben csak ritkán találtam örömöt. Dolgoztam, mert az emberek általában dolgozni szoktak. Ennyi. Állandóan gerincsérvvel küzdöttem a bennem dúló elégedetlenségtől és megalkuvástól, mert hiába szenvedek-senyvedek megbízható, remek munkaerőként egy gályahelyen, azért az csak jó, ha biztos állásom és fizetésem van, nemde? És télen fűtik a szobát, meg internet is van.
Az egyik Éva magazinban olvastam, hogy a bölcsész az, aki mindent meg tud tanulni. Ezt egy fejvadász cég vezetője mondta, és szerintem baromira találó. Bármit megtanultam a munkahelyeimen, olyasmit is, ami fényévekre van tőlem, de kell a melóhoz. És ilyet nem akarok többé csinálni. Azt szeretném, ha a munkám belőlem fakadna, olyan magától értetődően, ahogy levegőt veszek. Tudom, hogy ez manapság luxus, mert örülj, hogy van munkád. Bármilyen szar, örülj neki, mert van húsz másik ember, aki pillanatok alatt a helyedre veti magát. Lehet, hogy nem jön össze, amit kitaláltam, de legalább megpróbálom, hogy a kis lelkem megnyugodjon. És ha összejön, szakítok minden más munkával.
Ja, még nem mondtam: webshopot akarok nyitni. Az ékszereimnek, a gyöngyeimnek és minden másnak, ami ezekhez kapcsolódik. Nekem nagy dolog. Rengeteg tervem van. A webshop csak az első lépés, és nem is idén születik meg, most az előkészítésen dolgozom. Mondjuk, időm semmi, úgyhogy hajnalonta valósítom meg önmagamat és a projektjeimet. Alvás nélkül, illetve minimális alvással is eléldegél az ember kétgyerekes lánya, higgyetek nekem.
Az önsegélyező könyvekben mindig szól egy fejezet arról, hogyha utálsz bemenni a melóhelyedre, keress egy másikat. Tökegyszerű, ugye? És a szerző ír egy csomó példát, hogy xy utálta a munkáját, de egy szép napon rádöbbent, hogy megkeresi azt, ami igazán neki való, és juhé, ezután szuperboldogan él tovább. A kedvenc sztorim az, hogy például Tom, a menő bankár vagy ilyesmi, megcsömörlik a nyakkendőtől meg a számoszlopoktól, és elmegy ácsnak. És onnantól az élete százszázalék Rákóczi-túrós, mert Monatanában a birtokán gyalulja a fát és üti a szögeket. Szabad, elégedett, boldog. Azt csinálja, amit szeret. Marisról, a CBA pénztárosáról soha senki nem írta, hogy az utolsó munkanapján a kólás rekeszhez vágta az aprós gurigákat, és belevetette magát a levendulatermesztésbe, mert imádta ezeket a lila virágos növénykéket, és azóta is befutott levendulás nagyasszony. Szabad, elégedett, boldog.
Szóval, kicsi Tom akarok lenni. Tom, aki szabad, elégedett, boldog, mert a hobbija a munkája és fordítva. Nekem nem is kellene birtok Monatanában, elég valami kisebb telek és ház egy nyugis helyen, meg az, hogy legyen pénzem téliszalámira és túró rudira. Azt még elmondom, hogy nagyon pörgök. Veres hajjal, mint tudjuk. Nem hagyok választást az Univerzumnak, mert Rhonda Byrne is megmondta, hogy ne hagyjak neki. Ha az Univerzum errefelé nézelődik, nálam bazinagy betűkkel ki van írva, mit akarok. És igazán akarom, amit akarok. Nem lagymatag hátigenszeretném, meg dejólenneha, hanem akarok. Akarok. Pontosabban A-K-A-R-O-K. Már nincs több utálommunkára elpazarolható évem.

15 hozzászólás:

teide írta...

Mivel hónapok óta rákócitúrós-korszakomat élem, sejtem, mire gondolsz... ;-) Remélem, beteljesedik az álmod.

algamonx írta...

Irigyellek, hogy tudod, mit akarsz csinálni. Én már több, mint három éve vagyok itthon gyerekekkel, és nem jött a felismerés, mit is kezdjek magammal. Pedig munkahelyem megszűnt, nincs hova visszamenni...

Vera írta...

Tök jól hangzik, remélem, bejön!

Orsi írta...

Kívánom, hogy meg tudd valósítani az álmaid, bizton számíthatsz rám vevőként! :) És egy icipicit irigyellek is, hogy tudod, mit szeretnél, és azt be is vállalod. Jól teszed! (Itt egy nagyot tüsszentettem, ez csak jó jel lehet!)

Majmóka írta...

Jajj, Csibike! Az én fejemben teljesen ugyanezek a gondolatok járnak. Csak nálam a foltvarrással. Imádom csinálni, csinálom is sok-sok éve és olyan sokat gondolok arra, hogy engem ez tesz boldoggá és úúúúúúgy szeretném, ha a hobbym lenne a munkám. Néhány kísérlet után mindig rájövök, hogy ez nem fog menni, de nem adom fel.
Szóval értem, amit írsz. :-))

Judit írta...

Tulajdonképpen annyira kézenfekvő, hogy a gyönyörűséges ékszereidből élj, hogy nem is értem mi ez a hajcihő a nagy felismerés körül! Szerintem teljesen reális a terv, és biztos vagyok benne, hogy sikerülni is fog. Irigyellek érte nagyon!

Babamanó írta...

Gyerünk, Csibi, dobd be magad! :) Én mázlista vagyok ilyen szempontból, elsőre megtaláltam azt a munkát, ami igazán lázba hoz és azt a munkahelyet, ahol jól érzem magam és ahol elismernek. Tudom, mennyire fontos ez ahhoz, hogy boldog legyél. :) Nagyon drukkolok!

Marjann írta...

Nagyon szorítok neked és kívánom. hogy B-O-L-D-O-G legyél a munkáddal. Sőt, legyen ez a H-I-V-A-T-Á-S-od!
Irigyellek no. Remélem egyszer bennem is felvillan a dolog, de annyira, hogy bátorságot is adjon váltani.

(Mondjuk a mai világban... Vajon csak kifogás? De Tom, a menő bankár hogy fizette tovább a lakáshitel a szakmunkás-minmálbérből? )

Emi írta...

Nekem van egy (most épp inaktív) webshopom, ami egy kis átfazonírozás után jó lehet ékszereknek is. Idáig teákat "árult", de az sajnos nem volt túl sikeres. Köszönhető a tea szezonális voltának , illetve a drága futár költségnek. Ha érdekelne esetleg, beszéljük meg privátban. :) Szép napot! Emi

E írta...

Ismerős gondolatok... Én odáig jutottam, hogy diplomám is van a hobbimból (festőművész), de hát arra ugye még nem adnak fizetést. Se alapanyagot, de időt aztán pláne nem!

Mindenesetre drukkolok! :)

Nikletty írta...

Csibi,

kíváncsi lennék úgy átlagban, sacc per kb mennyit alszol egy nap? :)

drukkolok hogy beteljesüljön a vágyad...

nekem is vannak elképzeléseim, én sem a jelenlegi helyemen akarok megöregedni, de eljönni szülni jó hely, meg fizetnek biztosan - mint ahogy te is írtad, ezt is meg kell becsülni, aztán majd egyszer (én is tán a második baby után) elfordulhatok olyan felé amit szívesebben csinálnék

che írta...

Szurkolok Neked..Hajrá Csibikeeeeeee!!! :)

csibike írta...

che: Köszi :)

Nikletty: Átlagban kábé 1-2+3 órát :) Ha már nagyon fáradt vagyok a gyakori éjszakázás miatt, és a kicsi nem ébred éjszaka, akkor tudok aludni 1-2-3 órával többet is.
Köszi neked is!
Szerintem fontos, hogy a melóhelyén is jól érezze magát az ember, hiszen ott tölti az ideje legnagyobb részét.

Eszterke: Köszönöm :) De abbahagytad vagy hogy van ez most nálad?

Emi: Köszi szépen a felvetést, de ha lesz, nem az idén, illetve eleve ki kell derülnie, érdemes-e lennie, szóval, most még egyáltalán nem aktuális :)

Marjann: Köszönöm!Gondolom, Tom azért meg tudott élni utána a bankárosdi alatt szerzett pénzéből :)
Pontosan, a mai világban. De én már annyi mindenhez alkalmazkodtam az életben, hogy most a saját utamat akarom járni, meg most van itt az idő és a bátorság, aztán vagy kificamodik a bokám, vagy nem.

Babamanó: Köszi! :) Ilyen érzéseket szeretnék én is, ha a melóhelyemre gondolok. Aztán majd jól elismerem a saját teljesítményemet.

Judit: Köszönöm :) Igazából a felismerés megvolt egy évvel ezelőtt is, de csak a dejólenne szinten, bátorság nem volt hozzá. Nem éreztem úgy, hogy bárki is akarná az ékszereimet. Az elmúlt egy év alatt viszont rengeteg visszajelzést kaptam, mind-mind pozitív.

Majmóka: Drukkolok, hogy nekes is összejöjjön :) Szerencsés vagyok, mert az ékszereimet megveszik, van rájuk igény.

Orsi: Köszi! :) Ne mondd, hogy a sikeres pályázatod révén most nem azt csinálod, amit szerettél volna...

Vera: Köszönöm, részemről maximális az elszánás és minden egyéb :)

algamonx: Korábban azt gondoltam, majd tanulok még valamit, de aztán lett ez a hobbim és elsodort magával :)

teide: Köszönöm :) A Rákóczi-túrós az egyik kedvenc sütim, volt olyan év, hogy csak ezt ettem, bárhová mentem sütizni.

E írta...

(Elméletileg) nem hagytam abba, folyamatosan küzdök, hogy hozzájussak egy kis festéshez, és nagyon ritkán sikerül is. Most egy ideje nincs egy normális ötletem se, de ez a télnek is betudható, olyankor amúgy sem szokott lenni.
Néha azért kifakadok:
http://eszterkeizraelben.blogspot.hu/2012/12/megint.html
De tavasszal meg majd elküldöm a kölköt valakivel a játszóra, és addig kiélem magam. :)

cyborgwings írta...

nagyon örülök az elhatározásodnak és drukkolok, hogy minden szuperül menjen. :) ha hordanék ékszereket, akkor én is biztos vásárolnék tőled. hát majd esetleg ajándékba, ha mást nem is. :)