2013. február 6., szerda

És humorizált! És bölcselkedett!

Igen, a postásnő. Az a postásnő. Basszus, nagyon durva. Mármint nem az, hogy ugratott az egyik nap, vagy hogy postásbölcsességet mondott pár nappal később, hanem az, hogy az a kis édesség meg az a kis tea, amivel megajándékoztam, ezt tette vele. Szóval, holnap édességet és teát minden békávéellenőr kezébe, hátha bennük is rejtezik valami emberi.
Bambulni kell, mert bambulni jó, így hangzik a postásnő bölcselete, és gondolj bele, milyen igaz, pölö nekem bambulni sincs időm, állandóan dolgozik az agyam, hajnalban nem is tudtam aludni. A bölcselet előzménye az volt, hogy amíg a nevemet firkáltam az átvételi papírra, kedvesen megkérdeztem tőle, milyen idő van kint, és erre olyan ötperces hardcore monológot kaptam, ami a sokat egyedül lévő emberek sajátja. Hogy tavasz van. Hogy imádja ezt az időt. Hogy csicseregnek a madarak. Hogy kibújt a hóvirág. Hogy mindig nézi, hol bújnak elő a hóvirágok. Hogy a gyerekének megmutatta a hóvirágokat. Hogy a nefelejcseket is szereti. Hogy az idős néni erkélye alatt kiszedték a hóvirágokat. Hogy onnan tudja, mert bambulni szokott. Hogy szeret bambulni. Hogy bambulni kell, mert bambulni jó. És a monológ közben csillogott a szeme, és mosolygott is. Egy-egy közbeszúrt mondattal próbáltam társalgást faragni a szóniagarából, kevés sikerrel. Mosolyogtam, bólogattam, aranyos voltam. És meghallgattam.
Aztán majd a csomagos postást is meglepem némi édességgel és teával, mert ő sem bontja fel soha a cuccaimat, még a külföldi izéket sem. Angyal vagyok, én mondom, angyal.

4 hozzászólás:

Névtelen írta...

Szerintem nem feltétlen a "lekenyerezés" miatt lett kedvesebb veled a postás, de biztos jólesett a figyelmességed és ezt kapod vissza tőle. Olyan ritka ma már, hogy az emberek ebben az elfásult világban ilyen gesztusokat tesznek egymás felé. :) Eszter

Vica írta...

Igaza van Eszternek.
Amúgy meg a mosoly (mmint az őszinte) is hatásos.
Igaz, sokan csak néznek vissza, biztosan azt gondolják, hogy mitől van ennek ilyen jókedve, de ha konkrétan rámosolyog az ember a postásra, eladóra, pénztárosra, stb., többnyire hasonlóan kedvesebb hozzáállást kap válaszul.

Na jó, tömegközlekedés közben azért nem mosolygok rá senkire :-))
Még a végén elkezdene beszélgetni...

Wattacukor írta...

Valljuk be kéztördelve és szemlesütve, hogy neked is jót tett az a bizonyos monológ! :D Lopva szerintem még bambultál is közben kicsit :D Jók ezek a kizökkentések mindenkinek :)

Csigamami írta...

Jutalomfalat? ;o)