Aki tövig rágta a körmét izgalmában, vajh megszabadul-é végleg az emeletünk, valamint az alsó és a felső emelet az ágyi poloskáktól, annak elárulom, igen, győzelem. Az utolsó, kollektív irtás már ÁNTSZ határozatra született. Á, csak augusztus óta csíptek a dögök, alig telt el azóta hat-hét hónap. Kétezervalahányat írunk.
Nálunk legutoljára cirka két hónapja harapott egy vagy kettő (a visszaköltözés után még irtottak egyszer és utána kitakarodtak a kis genyák), valószínűleg a szomszéd irtásától félholtan támolyogtak át hozzánk. És kit csípett meg, na, kit? Engem, naná, a bal kezem kisujjának a tövét, de úgy, basszus, hogy pár óra alatt ujjhegytől könyökig bucira dagadt a kezem-karom, az ujjaimat nem bírtam hajítani, a csuklómat sem, fájt az is, ha hideg víz alá tettem, és ő, aki férfim a legkritikusabb napon nem ment dolgozni, mert egyik gyerekemet sem bírtam megfogni, felemelni, ergo nem működött a pelenkázás, például. Egész nap borogattam a kezemet-karomat, és nem éppen a legfinomabb kínzásformákat kívántam az exszomszédainknak, akik azt állították a szeptemberi kiköltözésünknél, hogy nincs poloskájuk, egy éve volt, a helyükre költöző új szomszédunk meg negyvenezret költött az irtásra és nyugtatóval aludt még februárban is, mert ott rodeóztak a dögök a lakásban. Az irtóember (pókbácsi by Andrisfiam) pedig elmesélte, miközben gyilokanyagot fújt a kanapénk mögé, hogy az exszomszédok kiköltözése után hónapokkal csomó virgonc dögöt talált az egyik polc és a tapéta között.
És bzmg, volt pofája a nőnek boldogkarácsonyt kívánni, amikor decemberben összefutottunk az utcán.
6 hozzászólás:
én gondoltam rád sokat, hogy eltűntek-e már a randa bogarak, de én elmebeteg vagyok és a kedvenc fórumom egy ágyi poloskás fórum, szóval asszem nem én vagyok a mérvadó blogolvasó;)
Én is gondoltam ám rád, többször is eszembe jutott a bogaras bejegyzésed :)
Egy rémálom lehetett, örülök, hogy túlvagytok rajta! Ehhez képest a mi hangyainváziónk semmiségnek tűnik. A hangyák aranyosak. A kicsi finommozgása is érezhetően fejlődött, ahogy a kishaverokkal játszadozott néha...
teide: :D :D :D
csibi: szerintem én kikészültem volna. a gyerekágyat tuti kábra állítom, és éjszakára lekentem volna a lábát valami ragadós szarral. vagy a folyosón alszunk. nem _bírom_ elviselni a gondolatát, hogy esetleg valami álmomban mászkálhat rajtam. :S
dorw: Nem véletlenül menekültünk el szeptemberben :) A gyerekágyra pont nem másztak, Dávid védve volt, Andris viszont nem, és igazán akkor lettem ideges, amikor rajta megláttam a csípéseket.
Anno naivan azt hittük, amikor átköltöztem Andrissal a gyerekszobába, hogy ott nincsenek, közben meg azért nem jöttek utánunk,
mert B.-ből belakmároztak - ő maradt a hálószobában.
teide: Még lesz egy biztonsági irtás a jövő héten (egyszerre mindenkinél), drukkoljunk, hogy minden genya elhalálozzon :)
Nálunk akkor éldegéltek hangyák gyerekkoromban, amikor kutyánk volt a lakótelepen, és pl. az ő kajás táljára mentek. Na, az ritka gusztustalan látvány volt.
jesszasz
Megjegyzés küldése