2013. március 5., kedd

Visszataláltam a könyvekhez

Tisztelt Bíróság, majdnem egy évig nem lustaság / anyakori szenilitás / időhiány miatt nem cseréltem ki itt jobbra a "Ha van tíz szabad percem, ezt olvasom" címke alatti könyvborítót, kérem szépen, tényleg olyan nyomi vagyok, hogy 2012-ben csak egyetlen könyvet olvastam el. Egyet! Én, aki gyerekmentes éveimben zabáltam a könyveket, és ez minimum huszonöt-harmincöt könyvet jelent per év, de talán karcolgattam a negyvenet is. 
Tisztelt Bíróság, tavaly év elején egy gyerekkel kint és egy gyerekkel bent arra gondoltam a Boldogságterv olvasása közben és után, hogy ez a könyv tuti bekerül nálam az év legjobb három könyve közé, pedig akkor még csak februárnál jártunk hónapilag. Az fel sem merült bennem, hogy egész évben nem olvasok mást. Jó, bele-belenéztem anyakönyvekbe, mármint anyáknak írt könyvekbe (pölö ranschburgosba), iksz oldal újraolvasása egy-egy könyvben azonban nem számít olvasásnak, kérem szépen. 
Tisztelt Bíróság, bevallom, nem hiányzott az olvasás. Nem vágytam arra, hogy belepillantsak más örömeibe-problémáiba ötezer oldalon, teljesen lefoglaltak a sajátjaim. Ezt a közönyt kizárólag azzal tudom magyarázni, hogy még soha nem voltam kétgyerekes anya, kérem szépen, és ez az állapot nálam tartalmát és intenzitását tekintve teljesen olyan volt, mintha megjártam volna az El Camino-t. Igaz, a helyi játszótér nem Santiago de Compostela, a többi viszont, mármint hogy lejárom a lábamat, a hátam szerves része a hátizsák, kilyukad a cipőm, sokszorosan fel- és megismerek dolgokat, tömegszálláson alszom, iszonyatosan elfáradok, szomjazom a magányt és néha úgy érzem, mindjárt feladom, nos, mindez stimmel, abszolút El Camino élmény. Megjegyzem, Tisztelt Bíróság, az igazi El Camino-t bármikor abba lehet hagyni, az anyaságot nem. (csibike jelentőségteljesen néz szmájli helye)  
Tisztelt Bíróság, a helyzet az, hogy karácsonyra könyvet kértem a tágabb családtól, jó vastag könyveket: például a négykötetes Eragon sorozatot. Ötszázvalahány, hétszázvalahány, hétszázvalahány és kilencszázvalahány oldal, és most már ennél az utolsó kötetnél tartok, kérem szépen. Doris Lessinget vagy Kunderát egyelőre nem tudnék olvasni, ezt a mélységet idén ne is várjuk tőlem, azt gondolom, ilyen eragonos sztorit viszont igen. Nagyrészt a vécén töltött percekben és hajnalonta alvás helyett. És jólesik az olvasás, élvezem. És ha ebben az évben nem jutok több könyvhöz, azt azért elmondhatom majd, hogy darabra hárommal többet olvastam, mint tavaly. 
Hát, csak ennyit szerettem volna mondani, Tisztelt Bíróság.

5 hozzászólás:

Macsek írta...

hasonlóan könyv és olvasásimádó vagyok. Az elmúlt 7 évben összesen 3-4 új könyv elolvasására volt lehetőségem. Ezek nagy részét kórházi ágyon feküdve, távol a családtól volt alkalmam olvasni. Hiányoznak a könyvek. A következő olvasási időszak várható ideje: 2017 január.

Dominika írta...

Nekem a legkisebb most két éves. Most kezdtem el újra olvasni... (A tanulást nem számítom ide, mert az nem élvezeti olvasás.)
Nem értem, hogyan élhettem évekig könyv nélkül.

Wattacukor írta...

Vádlott álljon fel! A bíróság ezennel felmenti a büntetés alól, hazamehet a két kk-hoz OLVASNI! :D

csibike írta...

Wattacukor: Klassz :) És amíg én olvasok, addig terelgeti valaki a két srácomat?

Dominika: A tanulás nem is számít bele :)
Elszaladnak az évek és mindig van valami, ami fontosabb az olvasásánál, meg nehéz rá időt szakítani. Kutyafuttában lehet kajálni, olvasni viszont nem.

Macsek: Nem hangzik jól :/ Kicsit több időm lesz jövő héttől, mert anyu 40 év meló után nyugdíjba megy. Ha nem menne, nem tudnék többet olvasni, ez is milyen gáz már.

dorw írta...

A gyűrűk ura ezervalahányszáz oldal, ha érdekel tudok adni egy példányt. ;)

Én kb. 1,5 évig nem olvastam, mert utáltam két oldalankét haladni. Aztán kaptam egy ebook olvasót, és azóta falom a könyveket az altatás alatt. (Természetesen nem az Ulysses fajsúlyúakat.
):)