Néha meg vagyunk nézve jól

Többször előfordult az elmúlt két évben, hogy mentünk az utcán / vásároltunk a boltban a gyerekekkel - és jól megnéztek minket. A gyerekeim imádnivalóak (most mi van, lehetek elfogult anya, nem?), én is gyönyörködnék bennük, ha nem az enyémek lennének, ő, aki férfim meg az igazán jó férfi kategóriába tartozik (most mi van, lehetek elfogult nő, nem?), én is megbámulnám, ha nem az enyém lenne, szóval, azt megértem, ha őket nézegetik, viszont ha valaki engem néz meg jobban, rögtön az jut eszembe, hogy biztos valami vicces / kínos / izé dolog látszódik rajtam.

csibike: Édes, hülyén nézek ki?

édes ő, aki férfim: Nem, miért?

csibike: Mert az előbb megbámult egy pasi és mosolygott.

Aztán amikor hazaérve hozzáfértem a géphez, nem egyszer várt egy levél olyasmi tartalommal, hogy csibike, hülyén nézel ki csibike, lehetséges, hogy téged láttalak a családoddal ma x órakor y helyen? ... mert ha igen gyönyörűek / zabálnivalóak a gyerekeid... zugolvasód vagyok, de most írnom kellett ésatöbbi.

Ezeknek a kedves leveleknek nagyon-nagyon örülök, meg borzasztó jó, hogy A Zugolvasó időt szakít a megírásukra, és nem szeretnék telhetetlen lenni, de esetleg oda lehetne vésni a levél legaljára, hogy ... és csibike, nem is nézel ki hülyén.