2013. szeptember 16., hétfő

"S az állapotom? Na az se normális... "

Úgy érzem, a Nagy Manitu cefetül odafigyel arra, hogy a szülinapjaim még véletlenül se teljenek ajándékosan-tortásan-ünneplősen. 
36, mától ennyi vagyok, és akkor listáznám a körülményeinket:
- 1 db ő, aki férfim, aki egy hét haldoklás után úgy ment dolgozni eme jeles napon, hogy még köhögött, a doki simán kiírta volna egy újabb hétre
- 1 db nagyobbik kisfiam, akihez ma dokit kellett hívni
- 1 db én, aki 
a) újra gerincsérves (gyakran kilencven fokba begörbülős) egy hete, remélhetőleg csak csütörtökig, ama jeles napon az aranykezű gyógytornász nénim csodát tesz és utána megint futok-rohanok és mindentcsinálok;
b) birtokol valamiféle szakadást a bal bokájában a balatonozás óta (fékezés nélkül belebiciklizett egy kislány a bal bokámba, ott helyben összeestem), és mivel csak az élő szövet fájt és kéklett-lilult a fémvázon, nem vittem el dokihoz a bal bokámat, mert futni-rohanni és mindentcsinálni tudtam, de azóta hetek teltek el és most még mindig nagyon fáj az ütés helye, ha hozzáérek, és csomó is van benne;
c) a jeles napja előtti éjszakán-hajnalon egyik felzokogó gyerekétől a másik felzokogó gyerekéig rohangált (cöccö... sántikált), és így hat óra alatt csupán nyolcszor ébresztették fel (az alapeset a három-négy ébresztés per éjszaka, hónapok óta nem tudok négy órát aludni egyhuzamban, és ne, ebbe ne gondoljatok bele, mert brutális dolog, és nem feltétlenül azért, mert a szemeim alatt lassan egy-egy vagont cipelek).
Ha a szemfüles blogolvasónak úgy tűnik, hogy cirka egy éve rám jár a rúd, igen, így van, csak ez már nem rúd, hanem úthenger.
Ő, aki férfim tehát haldoklott, betegen vásárolt és játszótereztette az energiagombóc sarjainkat, mert én egyikre sem voltam képes, és a családból pont ezen a héten alig tudott besegíteni valaki, így ajándékra-előkészületekre semmi energiája-ideje nem maradt. A gerincsérvem miatt még természetben sem tud felköszönteni, bahhh. 
És mondanám, hogy soha ne legyen gyereketek, mert onnantól jön egy csomó lemondás, gúzsba kötés, felelősség, idegeskedés, szorongás, könny, bátorságpróba, de nem mondom, hiszen kimaradnátok például olyasmiből is, hogy váratlanul megjelenik a vigyorgó, mégnincshároméves gyereketek az egyik játékával a kicsi kezében, anya, sütöttem neked tortát, óvatosan egyensúlyozza, a gömbölyű elem nincs a tetején, anya, tettem rá gyertyát... sok gyertyát... fújd el ügyesen... Na, ez egy csillagos ötös élmény. És csak annyit mondtam neki reggel, hogy képzeld, Andris, nekem ma van a szülinapom-pom-pom... Ő meg kívülről tudja az Alma slágerét. (Ötmillió meghallgatás után már én is.)

P.S.: Régóta szeretnék egy Igazi Tortát. Sok gyertyával, ünnepi körítéssel, pici ajándékkal. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kaptam ilyet, és hiányzik. Drága Nagy Manitu, esetleg jövőre...? 

11 hozzászólás:

Aliana írta...

Isten éltessen sokáig! :)

wf írta...

Boldog szülinapot!

Zebranyúl írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Zebranyúl írta...

Boldog születésnapot!

Orsi írta...

Boldog szülinapot! :)
(Mindenkinek gyógyulást!)

Edina írta...

Boldog Szülinapot! :)

dóri írta...

Boldog szülinapot!

Wattacukor írta...

Isten éltessen sokáig, a bokádat most inkább kihagyom a felsorolásból. Lesz tortád, mert nagyon vágysz rá és mert megérdemled! :) Jó Cápanyu vagy két igazi ajándékkal, nomeg a zapjukkal! :)

Névtelen írta...

Boldog szülinapot így utólag is! És jobbulást minden testrészednek. Üdv Évi

Csillagvihar írta...

Merre vagy Csibibogár?

csibike írta...

Köszönöm szépen a köszöntéseket, nagyon kedvesek vagytok :)

Csillagvihar: A gyerekblogon most írtam, a facebook-ra szoktam feltenni egy-egy ékszert, kevés dumával :)