Csak egy képre emlékszem, ültem a nagy zöld közepén, valami réten, magas fűszálak között, kellemesen elbágyasztottak a napsugarak, a levegőnek meg bódító természetillata volt, a lágy öl miatt, gondolom én így ébren, szinte vakított az ilyen-kék-nincs-is ég, és kutyák hevertek mellettem, lustán-elégedetten, barna és arany szőrüket lágy szellő borzolta... Azt éreztem álmomban, hogy jó nekem és kerek a világ, persze, azért nagyon remélem, valahol a közelben ott volt ő, aki férfim is, mondjuk, a gyerekeinkkel épp a kutyakaját aprította a rét melletti házunkban.
És reméljük, nem a gyerekek voltak a kutyakaják...:)
VálaszTörlésNa tuti nem a mi rothado dögünket älmodtad magad köre. Sirva menekültel volna az älombol, oxigen palackert imädkozva...
VálaszTörlésCsigamami: Ez egy szép álom volt, barátságos, békés, illatos... szóval, nem büdös :))
VálaszTörlésOSUDF: Jé, téged is látni blogberekben? :) Biztos, hogy nem, ennyire beteg dolgokat nem szoktam álmodni.
Ohh, kérlek, rendszeresen engedek a perverz vágynak, hogy megkukkoljam életed pillanatait:)Csak ilyenkor igyekszem csendben, észrevétlenül tenni ezt....^^
VálaszTörlésMindenesetre akkor irigyellek az álmaid miatt:)
Egs :) Üldözős-menekülős szokott lenni néha.
VálaszTörlés