Ma kivételesen a játszótér egyik elhagyatott pingpongasztalán rendeztem be a műtermemet, mert végre sütött a nap egy kicsit. Mielőtt elővettem volna a fotómasinámat, elfogyasztottam a nagy útra csomagolt elemózsiámat (két perc a lakásajtó-pingpongasztal táv, de ugye bármi megtörténhet az ember fotózásra igyekvő lányával), és befejeztem a medál rögzítését, illetve kapcsot szereltem a láncra. Ültem a padon a pár fokban (sálban, sapkában, nagykabátban) és fűztem. Itthon erősen akadályozott volna a kiskorúm, így viszont mindennel elkészültem és még képekre is futotta az időmből.
A szöveg többi részét a gyöngyös blogomban olvashatjátok.
XXXL-es púderszínekért katt a képekre.
Istenem! Erre csak annyit tudok írni, hogy: Jajj, Istenem!
VálaszTörlésBár nem az én színem, de....
Attól tartok, hamarosan jelentkezem! :)
És még nem tudod, mi minden van a tarsolyomban a 90%-os befejezettség állapotában... :) Kevés időm volt az utóbbi egy-másfél hónapban, ezért igazán kidolgozott ékszereket hoztam össze.
VálaszTörlésValószínűleg nem tudok még egy teljesen ugyanilyen láncot készíteni, mert a cseresznyekvarc medált tavaly tavasszal vettem egy boltban, ott ez az egy darab volt. Egy másik szín is attól függ, árulnak-e még ilyen típusú medálokat.
Mélt is fogok írni, nem felejtettem el :)
Ez nagyon szép ez a nyaklánc. Nagyon komoly munka.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Kati :) Sokat dolgoztam vele, de minden percét szerettem.
VálaszTörlésIlyet úgyse lehet csakis géppel csinálni, kézzel nem. De ha netán mégis, akkor...AZANNYA!
VálaszTörlés