Szóval, nem akarok senkit sem megijeszteni, de rém súlyos influenzajárvány dúl körülöttünk, és ezt onnan tudom én, a kis privát burokban éldegélő, A Világ negatívumaitól következetesen elszeparálódó, hogy valaki kilopta az előfizetéses újságomból a tízdarabos papírzsepicsomagot. A postás. Vagy a postán. Az nem valószínű, hogy az egyik influenzás lakó fegyvernek látszó tárgyat szorított az újságot a ládánkba szuszakolni szándékozó postás halántékához, és a fólia azonnali feltépésre, majd a papírzsepim haladéktalan átadására kényszerítette.
A papírzsepi valamikor szoros egységet alkotott a nagy-nagy kedvezménnyel előfizetett Éva Magazinommal, ami szerintem a legszínvonalasabb női magazin itthon. A "női" kitétel amúgy abból a szempontból nem állja meg a helyét, hogy kizárólag nőknek szóló cikkeket tartalmaz, sok írás unisex és ami ennél fontosabb: minőségi. Egy pszichológiai-pedagógiai jellegű különszámukkal találkoztam először, ott éreztem úgy, hogy annyi keresés után végre megtaláltam a magazinomat.
Na, de most kanyarodjunk vissza a papírzsepihez. Először az a gondolat merült fel bennem, hogy a postán repiajándékmaffia működik, és ez a bűnbanda módszeresen megszabadítja az előfizetéses cuccokat az éppen aktuális béléseiktől, jelen esetben a papírzsepitől. (Az évások rendesek, hogy járvány idején pölö nem napszemüveget mellékelnek a magazinhoz, hogy ne lásd embertársaid feldagadt orrát / könnybe lábadt szemét, hanem ilyen praktikus dolgot.) Vagy nincs is repiajándékmaffia, csak sok a meló, tüsszögés tüsszögés hátán, és senki nem bírt kimenni a boltba zsepiért. Aztán eszembe jutott az is, hogy csóri postás hirtelen szembetalálta magát a kihívással: a papírzsepis magazint képtelen bedobni a postaládába, mert szűk a rés. A szakítás mellett döntött. Fólia reccsent, magazin ládában landolt, a papírzsepi talán nála. Gőzöm sincs, miért alakult úgy, hogy a papírzsepit nem küldte az újság után, és ellenállok a kísértésnek, hogy vegyek egy csomagot és kipróbáljam, átfér-é a résen. Itthon csak százas kiszerelést tartunk, az biztos nem gyömöszölhető be a postaládába, max. egyenként leszemezve.
Azzal egyébként semmi bajom, ha a takonypóc xy azért nyúlta le a papírzsepimet, mert majd' elcsöppent az orra, a kilopás ténye zavar, de ez akkor is zavar, amikor a Spar újságos szekciójánál látom, hogy szinte az összes béléses újságot megszabadították a strandpapucstól / szemspiráltól / miniparfümtől / kulcstartótól / ráktudjamitől, a polcokon felszakított fóliával a hasukon álldogálnak az újságok. Mert ez olyan baromi természetes valaki vagy valakik számára, hogy lopjuk ki. Ott van a boltban, ergo a nagy közösben, nem kell érte fizetni, nem csipog be rá a biztonsági őr sem, nosza, vágjuk zsebre. Mindegy, hogy poénből vagy szükségből vagy a lopás öröméért. Fura, hogy senki nem veszi észre a fosztogatást.