A lány fején kendő, fázik, húzza össze magán a kabátot, úgy siet el mellettünk. Fújjuk a buborékokat a levegőbe, a fiamnál is van egy buborékfújó meg nálam is. Piros az ujjunk és az orrunk, a hidegtől könnyezik a szemünk. Sétáltunk, hazafelé tartunk. A nagyobbik kisfiam csücsörít, hatalmas buborékok szállnak a járda felett. Én óvatosabban fújok, nehogy egy kósza buborék a hordozóban szundikáló kisebbik kisfiam arcára szökjön. Aztán megfordulok, keresem a fiamat, hol maradt le, és látom, hogy a lány kinyújtott karral a levegőbe ugrik, és kipukkasztja a feje fölött szivárványló buborékot. Nevet a szája, nevet a szeme. Összemosolygunk a mínuszban, a buborékok között.
:-))) ez de jó!
VálaszTörlésNagyon bírom a stílusod! :)
VálaszTörlésHa majd nagyon öreg leszel, írhatnál 1 könyvet, segítenék a kiadásban!
Néha sajnálom, hogy nincs "like" gombod... Most nagyon megnyomnám :)
VálaszTörlésszeretem a pillanatképeidet. :)
VálaszTörlésdorw: Rengeteg van még a fejemben, valaki megírhatná őket addig, amíg ráérek :)
VálaszTörlésDorci: Ez a verbális lájkod is teljesen szuper :)
Orsi: Köszönöm :) Úgy tíz év múlva biztos írok valamit, akkor már bátorságom is lesz hozzá, nem csak tapasztalatom.
Archeo: Jó kis pillanat volt, valóban :)